mi a kotta?

10 év

  • mi a kotta
  • 2015. április 13.

Zene

Tíz perc az nagy idő, Elemér! – énekelte az ötvenes években Kazal László a dalt, melyben pontos munkakezdésre serkentették a henye, de azért a jó szóra hajló dolgozókat. Tíz év az nagy idő, Elemér! – parafrazeálhatjuk most e hajdani sláger bemondását, hiszen elérkeztünk a Müpa jubileumi hétvégéjéhez, amely az intézmény tízedik születésnapjának megünneplésére hív mindnyájunkat. Ezen a két napon ugyanis koncertek sora ígérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, méghozzá az elmúlt évtized állandó közreműködőinek felléptével! Bee­thovennel és Bartókkal jön majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Vásáry Tamás (március 14., öt óra), Rossinivel és Kodállyal a Budapesti Fesztiválzenekar (március 15., kilenc óra), Bachhal Vashegyi György kórusa és zenekara (március 15., öt óra), s Mozart Koronázási miséjével az MR Zenei Együttesek formációja (március 15., hét óra). A jubileumi hétvége első napján természetesen Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok is koncertet adnak majd, s programjuk első felében Brahms ritkán játszott kórusműve, A párkák éneke fog megszólalni (március 14., kilenc óra).

„Reszkessen az égtől

az emberi faj,

Mert istenek őrzik

örök kezeikben

a Lét jogarát

s élnek vele kedvre.

 

Reszkessen ezerszer

kit ők fölemelnek!”

Babits Mihály fordításában így beszél az Iphigenia Taurisban című Goethe-dráma címszereplője, megidézve a sorsok fonalát kezelő párkák énekét, amely ezen az estén az emberfajról ugyancsak sokat tudó Bartók Béla Concertójával párban fog felhangzani.

A hétvége az ünneplésé, a péntek pedig a kortárs fölfedezéseké lesz, hiszen e nap koncertjei két, korunkhoz közel eső szimfóniát is megismertetnek majd velünk. A MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti hangversenyén a nyolcvanas évek nagy szovjet rockoperája, a Juno és Avosz révén ismerős Alekszej Ribnyikov 6. szimfó­niája fog Debussy korai kantátája, A tékozló fiú mellé kerülni (Zeneakadémia, március 13., hét óra). Ugyanekkor a Pannon Filharmonikusok esedékes fővárosi koncertje Karl Amadeus Hartmann, a jelentős, ám kevesek által ismert német komponista 1946-ban befejezett 2. szimfóniáját kínálja elénk (Nemzeti Hangversenyterem, március 13., fél nyolc). Bogányi Tibor és zenekara azután Kelemen Barnabást (képünkön) juttatja főszerephez Bruch hálás hegedűversenyével, a koncert záró száma pedig egy különleges zenekari egyveleg lesz –
A nürnbergi mesterdalnokok dallamaiból összeállítva.

Kedden újra Budapesten ül zongorához Grigorij Szokolov (Nemzeti Hangversenyterem, március 17., fél nyolc). A tavaszi koncertélet e menetrend szerint visszatérő, ám így is teljességgel kiismerhetetlen vendégművésze ezúttal Bach, Beethoven és Schubert műveit játssza majd. A kijózanodásra nem lesz időnk, hiszen másnap ugyanott Fülei Balázs és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar települ pódiumra (Nemzeti Hangversenyterem, március 18., fél nyolc), a Zeneakadémián pedig Takács-Nagy Gábor fogja bemutatni angliai együttesét, a remek Manchester Cameratát (március 19., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.