mi a kotta?

10 év

  • mi a kotta
  • 2015. április 13.

Zene

Tíz perc az nagy idő, Elemér! – énekelte az ötvenes években Kazal László a dalt, melyben pontos munkakezdésre serkentették a henye, de azért a jó szóra hajló dolgozókat. Tíz év az nagy idő, Elemér! – parafrazeálhatjuk most e hajdani sláger bemondását, hiszen elérkeztünk a Müpa jubileumi hétvégéjéhez, amely az intézmény tízedik születésnapjának megünneplésére hív mindnyájunkat. Ezen a két napon ugyanis koncertek sora ígérkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, méghozzá az elmúlt évtized állandó közreműködőinek felléptével! Bee­thovennel és Bartókkal jön majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Vásáry Tamás (március 14., öt óra), Rossinivel és Kodállyal a Budapesti Fesztiválzenekar (március 15., kilenc óra), Bachhal Vashegyi György kórusa és zenekara (március 15., öt óra), s Mozart Koronázási miséjével az MR Zenei Együttesek formációja (március 15., hét óra). A jubileumi hétvége első napján természetesen Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok is koncertet adnak majd, s programjuk első felében Brahms ritkán játszott kórusműve, A párkák éneke fog megszólalni (március 14., kilenc óra).

„Reszkessen az égtől

az emberi faj,

Mert istenek őrzik

örök kezeikben

a Lét jogarát

s élnek vele kedvre.

 

Reszkessen ezerszer

kit ők fölemelnek!”

Babits Mihály fordításában így beszél az Iphigenia Taurisban című Goethe-dráma címszereplője, megidézve a sorsok fonalát kezelő párkák énekét, amely ezen az estén az emberfajról ugyancsak sokat tudó Bartók Béla Concertójával párban fog felhangzani.

A hétvége az ünneplésé, a péntek pedig a kortárs fölfedezéseké lesz, hiszen e nap koncertjei két, korunkhoz közel eső szimfóniát is megismertetnek majd velünk. A MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti hangversenyén a nyolcvanas évek nagy szovjet rockoperája, a Juno és Avosz révén ismerős Alekszej Ribnyikov 6. szimfó­niája fog Debussy korai kantátája, A tékozló fiú mellé kerülni (Zeneakadémia, március 13., hét óra). Ugyanekkor a Pannon Filharmonikusok esedékes fővárosi koncertje Karl Amadeus Hartmann, a jelentős, ám kevesek által ismert német komponista 1946-ban befejezett 2. szimfóniáját kínálja elénk (Nemzeti Hangversenyterem, március 13., fél nyolc). Bogányi Tibor és zenekara azután Kelemen Barnabást (képünkön) juttatja főszerephez Bruch hálás hegedűversenyével, a koncert záró száma pedig egy különleges zenekari egyveleg lesz –
A nürnbergi mesterdalnokok dallamaiból összeállítva.

Kedden újra Budapesten ül zongorához Grigorij Szokolov (Nemzeti Hangversenyterem, március 17., fél nyolc). A tavaszi koncertélet e menetrend szerint visszatérő, ám így is teljességgel kiismerhetetlen vendégművésze ezúttal Bach, Beethoven és Schubert műveit játssza majd. A kijózanodásra nem lesz időnk, hiszen másnap ugyanott Fülei Balázs és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar települ pódiumra (Nemzeti Hangversenyterem, március 18., fél nyolc), a Zeneakadémián pedig Takács-Nagy Gábor fogja bemutatni angliai együttesét, a remek Manchester Cameratát (március 19., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.