A Roots című számmal vezette fel a Ninja Tune legújabb igazolásának, Romarénak a bemutatkozó lemezét még 2014 végén, és ez elég merész húzásnak tűnt: a közel nyolcperces house opus lassan indul be, és az afrikai dobok hipnotikus jelenlétén kívül sokáig nem is történik benne semmi érdekes. Aztán túl a felén egyszer csak felcsendül egy észvesztően jó funkys zongoradallam, majd egykettőre beindul a diszkós boogie, és felejthetetlenné válik az utolsó két perc. Mostanra kiderült, hogy a Projectionsre keresztelt albumnak ez a leghosszabb zenéje, a többi pedig sokkal könnyebben befogadható, így az is rágyógyulhat, akinek esetleg nem jött be a Roots – akinek meg igen, az egyenesen imádni fogja a többi tíz felvételt.
A Projections sok tekintetben klasszikus Ninja Tune-album. Gyakorlatilag végig hangmintákból és kollázsokból áll, telis-tele van kimásolt vokálrészletekkel, a szerző pedig ügyesen rakja ezek alá a különféle dzsesszes, soulos, r&b-s és house-os alapokat. A Work Song és a Motherless Child légiesen könnyed felvezetést nyújt, ugyanakkor az előbbi bluesos gitárszólója és az utóbbi fúvós és billentyűs betétei rendkívül fülbemászó dallamokkal ragadják meg a hallgató figyelmét. Ez a jellegzetesség nem tűnik el a későbbiekben sem: mindegyik számban akad valami emlékezetes téma, amely a fejünkbe vési magát. Romare lemeze érzetre régi vágású, közben mégis nagyon modern. Bonobo tíz évvel ezelőtti, bulisabb dj-szettjeire emlékeztet, ám a remek eredeti ötletek könnyedén fölé is emelik.
Ninja Tune/Neon Music, 2015
