Lemez

Romare: Projections

  • Velkei Zoltán
  • 2015. április 13.

Zene

A Roots című számmal vezette fel a Ninja Tune legújabb igazolásának, Romarénak a bemutatkozó lemezét még 2014 végén, és ez elég merész húzásnak tűnt: a közel nyolcperces ­house opus lassan indul be, és az afrikai dobok hipnotikus jelenlétén kívül sokáig nem is történik benne semmi érdekes. Aztán túl a felén egyszer csak felcsendül egy észvesztően jó funkys zongoradallam, majd egykettőre beindul a diszkós boogie, és felejthetetlenné válik az utolsó két perc. Mostanra kiderült, hogy a Projectionsre keresztelt albumnak ez a leghosszabb zenéje, a többi pedig sokkal könnyebben befogadható, így az is rágyógyulhat, akinek esetleg nem jött be a Roots – akinek meg igen, az egyenesen imádni fogja a többi tíz felvételt.

A Projections sok tekintetben klasszikus Ninja Tune-album. Gyakorlatilag végig hangmintákból és kollázsokból áll, telis-tele van kimásolt vokálrészletekkel, a szerző pedig ügyesen rakja ezek alá a különféle dzsesszes, soulos, r&b-s és house-os alapokat. A Work Song és a Motherless Child légiesen könnyed felve­zetést nyújt, ugyanakkor az előbbi bluesos gitárszólója és az utóbbi fúvós és billentyűs betétei rendkívül fülbemászó dallamokkal ragadják meg a hallgató figyelmét. Ez a jellegzetesség nem tűnik el a későbbiekben sem: mindegyik számban akad valami emlékezetes téma, amely a fejünkbe vési magát. Romare lemeze érzetre régi vágású, közben mégis nagyon modern. Bonobo tíz évvel ezelőtti, bulisabb dj-szettjeire emlékeztet, ám a remek eredeti ötletek könnyedén fölé is emelik.

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.