Lemez

DJ Bootsie: In Solem Verti

  • - minek -
  • 2015. április 13.

Zene

Bootsie egyike a zenéikkel nemzetközi szinten is diszkrét sikereket arató magyar előadóknak, akiknek van saját, jól megragadható stílusuk. Azaz képes egyedi módon szintetizálni, saját személyiségén átszűrni azokat a hatásokat, melyek pályája során megmozgatták a képzeletét: hiphop, dzsessz, filmzene, népzene – eme forrásokból táplálkoztak már a 2004-es The Silent Partner nagyobb lélegzetű, epikus kompozíciói is. Azóta bő ötévente készít új zeneanyagot, s az In Solem Verti sok tekintetben az eddigi kompozíciós technikák és zenei elemek újragondolásának és az új tapasztalatok beépítésének gyümölcse. Legalább két irányból frissült a koncepció: hangsúlyosabb lett benne az elektronikus tánczene (részben a house, részben a mutáns glitch hop/trap hullám) lenyomata, és a nyíltabb, célratörőbb zenei eszközök alkalmazása is. Ettől még nem lesz az album poplemez, bár már akad rajta egy hagyományos kislemezslágerként is beváló darab: a River Of Roses Ligeti György énekével. A magyar népzenei elemek be­illesztése nem új fejlemény (gondoljunk csak a Lovasok a szakadék felé című elhíresült kompozícióra), de ezt most programszerűen ötvözi a japán zenei stilizációkkal, ami először a Madjar Bushido című felütést szüli, de talán az Árva című darabban sikerül a legjobban. A személyes kedvencek között a Rokka című, népi mondókára épülő könnyed zenei tréfa, a Shiny Shoona Caravan direkt slow house tánczenéje, a Halálmadár cut-up kuvikhimnusza és a Forgiven vidám posztdubstep rit­mus­orgiája sorakozik, de még számos figyelemre méltó momentumot találunk e szép ívű albumon.

 

BBE, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.