Sziget 2012

7 kérdés – Vörös András

  • Kovács Bálint
  • 2012. augusztus 7.

Zene

A Sziget keddi metálnapjának egyetlen magyar együttese a Superbutt. Az együttes frontembere Micimackón, a Kockásfülű nyúl gonosz kisfiúján és a saját lemez befejezésének örömén kívül arról beszélt nekünk, hogy lennének ötletei, mit kéne betiltani.

1. Kitől kérnél autogramot?

Nem tudom. A Coen testvérektől? Richard Dawkinstól? Steve Buscemitől? Bächer Ivántól? Szergej Makarovtól? Vagy Angus Youngtól, mondjuk egy közös turné emlékére? Annyi mindenkit lehetne sorolni, inkább bele se kezdjünk.

2. Mi a luxuskiadásod?

Hát, van ez a Superbutt nevű dolog, leginkább. Mások síelnek, vitorláznak, búvárkodnak meg ilyesmi, mi zenélünk. Költséges hobbi, az igaz, de szép.

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Egyik sem, de ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy Micimackó vagy Moszkva–Petuski, akkor mind a kettő.


Fotó: Sióréti Gábor

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

A Kockásfülű nyúlban volt az a kisfiú, aki mindig összetaposta a homokvárat vagy valahogy belerondított a játékba, és megríkatta a főszereplő gyerekeket. Amikor kicsi voltam, mindig vele akartam azonosulni – lehet, hogy végül sikerült is.

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

Körbemennék az összes bevásárlóközpontban, és a parkolókban mindenhol büszkén és legálisan beállnék a nőknek fenntartott nagyobb helyekre.

6. Mit töltöttél le utoljára?

A Shameless Szégyentelenek második évadát és a Boss elsőjét. Sorozatokról van szó, komoly fogyasztó vagyok, és miután a magyar tévékben mindent leszinkronizálnak, úgy meg nézhetetlen (ha egyszer kulturális miniszter leszek, a szinkront azonnal betiltom – még szerencse, hogy nem leszek), marad a letöltés, ha az ember nem akar egy évet várni, amíg kijön a DVD. Zenét nem nagyon szedek torrentről, inkább néha körberohanok az irodában egy pendrive-val, hogy kinek milyen újdonsága van a számomra. Legutóbb az új Prong-albumot szereztem be így, és nagyon boldog is vagyok vele.

7. Melyik lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

A sajátunkat (kritikánk róla itt olvasható – a szerk.). Nem azért persze, mert annyira elalélnék a művészetünk nagyságától, de amikor kijössz a stúdióból, és párszor még meghallgatod az elkészült dolgot, az a világ legjobb érzése. Ugyanúgy, mint amikor a blogger leüti az utolsó pontot az aktuális bejegyzése végén, vagy a barkácsoló beteszi az utolsó szálat a gyufából épített Halászbástya-makettbe. Az alkotás öröme, így hívják, ugye?

Vörös Andrással készült legutóbbi nagyinterjúnk itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.