Sziget 2012

7 kérdés – Vörös András

  • Kovács Bálint
  • 2012. augusztus 7.

Zene

A Sziget keddi metálnapjának egyetlen magyar együttese a Superbutt. Az együttes frontembere Micimackón, a Kockásfülű nyúl gonosz kisfiúján és a saját lemez befejezésének örömén kívül arról beszélt nekünk, hogy lennének ötletei, mit kéne betiltani.

1. Kitől kérnél autogramot?

Nem tudom. A Coen testvérektől? Richard Dawkinstól? Steve Buscemitől? Bächer Ivántól? Szergej Makarovtól? Vagy Angus Youngtól, mondjuk egy közös turné emlékére? Annyi mindenkit lehetne sorolni, inkább bele se kezdjünk.

2. Mi a luxuskiadásod?

Hát, van ez a Superbutt nevű dolog, leginkább. Mások síelnek, vitorláznak, búvárkodnak meg ilyesmi, mi zenélünk. Költséges hobbi, az igaz, de szép.

3. Harry Potter vagy Háború és béke?

Egyik sem, de ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy Micimackó vagy Moszkva–Petuski, akkor mind a kettő.


Fotó: Sióréti Gábor

4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?

A Kockásfülű nyúlban volt az a kisfiú, aki mindig összetaposta a homokvárat vagy valahogy belerondított a játékba, és megríkatta a főszereplő gyerekeket. Amikor kicsi voltam, mindig vele akartam azonosulni – lehet, hogy végül sikerült is.

5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?

Körbemennék az összes bevásárlóközpontban, és a parkolókban mindenhol büszkén és legálisan beállnék a nőknek fenntartott nagyobb helyekre.

6. Mit töltöttél le utoljára?

A Shameless Szégyentelenek második évadát és a Boss elsőjét. Sorozatokról van szó, komoly fogyasztó vagyok, és miután a magyar tévékben mindent leszinkronizálnak, úgy meg nézhetetlen (ha egyszer kulturális miniszter leszek, a szinkront azonnal betiltom – még szerencse, hogy nem leszek), marad a letöltés, ha az ember nem akar egy évet várni, amíg kijön a DVD. Zenét nem nagyon szedek torrentről, inkább néha körberohanok az irodában egy pendrive-val, hogy kinek milyen újdonsága van a számomra. Legutóbb az új Prong-albumot szereztem be így, és nagyon boldog is vagyok vele.

7. Melyik lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?

A sajátunkat (kritikánk róla itt olvasható – a szerk.). Nem azért persze, mert annyira elalélnék a művészetünk nagyságától, de amikor kijössz a stúdióból, és párszor még meghallgatod az elkészült dolgot, az a világ legjobb érzése. Ugyanúgy, mint amikor a blogger leüti az utolsó pontot az aktuális bejegyzése végén, vagy a barkácsoló beteszi az utolsó szálat a gyufából épített Halászbástya-makettbe. Az alkotás öröme, így hívják, ugye?

Vörös Andrással készült legutóbbi nagyinterjúnk itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.