1. Kitől kérnél autogramot?
Nem tudom. A Coen testvérektől? Richard Dawkinstól? Steve Buscemitől? Bächer Ivántól? Szergej Makarovtól? Vagy Angus Youngtól, mondjuk egy közös turné emlékére? Annyi mindenkit lehetne sorolni, inkább bele se kezdjünk.
2. Mi a luxuskiadásod?
Hát, van ez a Superbutt nevű dolog, leginkább. Mások síelnek, vitorláznak, búvárkodnak meg ilyesmi, mi zenélünk. Költséges hobbi, az igaz, de szép.
3. Harry Potter vagy Háború és béke?
Egyik sem, de ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy Micimackó vagy Moszkva–Petuski, akkor mind a kettő.
Fotó: Sióréti Gábor
4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?
A Kockásfülű nyúlban volt az a kisfiú, aki mindig összetaposta a homokvárat vagy valahogy belerondított a játékba, és megríkatta a főszereplő gyerekeket. Amikor kicsi voltam, mindig vele akartam azonosulni – lehet, hogy végül sikerült is.
5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?
Körbemennék az összes bevásárlóközpontban, és a parkolókban mindenhol büszkén és legálisan beállnék a nőknek fenntartott nagyobb helyekre.
6. Mit töltöttél le utoljára?
A Shameless – Szégyentelenek második évadát és a Boss elsőjét. Sorozatokról van szó, komoly fogyasztó vagyok, és miután a magyar tévékben mindent leszinkronizálnak, úgy meg nézhetetlen (ha egyszer kulturális miniszter leszek, a szinkront azonnal betiltom – még szerencse, hogy nem leszek), marad a letöltés, ha az ember nem akar egy évet várni, amíg kijön a DVD. Zenét nem nagyon szedek torrentről, inkább néha körberohanok az irodában egy pendrive-val, hogy kinek milyen újdonsága van a számomra. Legutóbb az új Prong-albumot szereztem be így, és nagyon boldog is vagyok vele.
7. Melyik lemezt hallgatva érezted legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?
A sajátunkat (kritikánk róla itt olvasható – a szerk.). Nem azért persze, mert annyira elalélnék a művészetünk nagyságától, de amikor kijössz a stúdióból, és párszor még meghallgatod az elkészült dolgot, az a világ legjobb érzése. Ugyanúgy, mint amikor a blogger leüti az utolsó pontot az aktuális bejegyzése végén, vagy a barkácsoló beteszi az utolsó szálat a gyufából épített Halászbástya-makettbe. Az alkotás öröme, így hívják, ugye?
Vörös Andrással készült legutóbbi nagyinterjúnk itt olvasható.
