narancs.hu: Húszéves korod körül, első zenekaraiddal azonnal sikeres lettél. Ezt könnyen fel tudtad dolgozni?
Szalóki Ági: Énekeltem, táncoltam, a közönség örült, és mindezért fizettek is – akkoriban többnyire ezt jelentette a siker. Nem kaptunk díjakat, támogatást, nem írt rólunk senki, nem készült rólunk minden percben fotó, videó. A lemezeken kívül szinte semmi dokumentáció nem maradt fent arról az időszakról; az számított, ami akkor és ott történt. Nekem minden egyes koncert újjászületést jelentett. Leizzadtam a próbákon, a tütüs koncertek alatt meg csorgott a víz a falakról is. A legtöbb zenész, akit ismerek, elég szerény tudott maradni, nem változtatott rajtuk, ha egyik nap a kajárpéci művházban, másnap meg a Theatre de la Ville-ben léptek föl. A Besh o droMmal egy időben az Ökrös együttessel én is rendszeresen turnéztam az USA-ban meg szerte Európában. Csitriként nem tudtam mit kezdeni a pénzzel; vásárolgattam, és mindenki a vendégem volt. Közben a barátaimnál pecóztam hálózsákkal, fogkefével, a ruháimat meg hazavittem mosatni. Éltem bele a világba. Nehéz volt megértetnem a szüleimmel, hogy minden zűr ellenére jó úton járok, és hogy attól még élhetek jó életet, hogy nem a többségre vonatkozó szabályok szerint élem a napjaim. Az nagy váltást jelentett, hogy a munkámmá vált a hobbim; tudatosítanom kellett magamban, hogy az éneklés csak felerészben jelentheti a féktelen örömöt, hiszen ez a munkám, amiért felelős vagyok.
narancs.hu: Mit jelentett akkor számodra a Besh o droM?
SZÁ: A szabadság, a tombolás, az őrület időszakát és szerelmeket. Fiatalabbak voltunk, megtehettük, hogy egy koncert után megálljunk a Tiszánál, és megfürödjünk, vagy hogy ott maradjunk valahol, és reggelig virrasszunk a tábortűznél, zenélve, beszélgetve. Kevesebb, a zenétől független szabály vonatkozott ránk – család, pénzkeresés, média, számlák, szerződések, jogok –, tulajdonképpen magáért a zene lényegéért lehetett élni és alkotni.
narancs.hu: Miért léptél ki a zenekarból?
SZÁ: Az éjszaka kárt okozott az életemben: gyilkoltam magam cigarettával, alkohollal és droggal. Akkoriban több száz koncerten énekeltem évente. Kimerültem. 2001 szilveszterén szálltam ki először. Ami ezután következett – két és fél év zenélés nélküli időszak –, attól is csak súlyosbodott a helyzet. Végső soron a zenélés gyógyított ki. Elkallódhattam volna, ha nincs meg bennem az a nagyon erős ösztön, hogy színpadra menjek. Egy embert próbáló, héthetes amerikai turnéra, egy pszichiáterre és az alkohol, a drog teljes mellőzésére volt szükségem, hogy rendbe jöjjek. Hogy végül lett egy kis önbizalmam, azt Szakcsi Lakatos Bélának köszönhetem. Addig bármennyire is kézzelfoghatók voltak a sikerek, nem hittem el, hogy ehhez bármilyen módon is hozzájárultam volna.
Fotó: Sióréti Gábor
narancs.hu: Hogyan adott önbizalmat Szakcsi Lakatos Béla?
SZÁ: Mindenkinek más kell ahhoz, hogy elhiggye: jó és fejlődésképes – nekem dicséret, türelem és tanítás. Béla mindig a tenyerén hordozott. De gondolom, a Besh o droM-os fiúk is szerettek, csak nem tudták érzékeltetni velem – nem véletlenül Macsóhímzés az első lemez címe. Hozzáteszem, én sem voltam egyszerű eset; előfordult, hogy koncert után levetkőztem, és beugrottam egy medencébe. De lányként nyolc fiú között azért mindig beálltam focizni, szavam sem volt, ha hajnali négyig próbáltunk, ha meg elálmosodtam, csak összetekeredtem a zenekari buszban, és elaludtam.
narancs.hu: Végül visszahívtak, de másodszor is kiléptél.
SZÁ: Erről még mi sem sokat beszéltünk, de azt gondolom, abból lett feszültség, hogy kezdtem önérzetesebb lenni. Gergő és Ádám (Barcza Gergő és Pettik Ádám, a Besh o droM alapítói – K. B.) szempontjai mások voltak, mint az enyémek; nem láttam bele a lapjaikba, talán nem is akarták, hogy belelássak. De zenekarvezetőként ma már értem, mennyire nehéz együtt tartani egy csapatot, kompromisszumok nélkül. Emellett volt rengeteg tervem is: líraibb dalokat szerettem volna énekelni, mert a zúzdából egy idő után elegem lett.
narancs.hu: Több mint hatvan lemezen szerepeltél, rengeteg emberrel, együttessel játszottál.
SZÁ: 2004 előtt nem volt szólózenekarom, mindenkivel szívesen zenéltem. És akkoriban sokkal több lemez is készült. Lehet, hogy úgy tűnik, sokat kalandoztam, de vissza-visszatérek oda, ahonnan elindultam. Erről szólt most a népzenei gyűjtőutam is az erdélyi Mezőségen, ahonnan negyvenórányi filmanyaggal tértem haza.
narancs.hu: Mennyire követed a világzene kortárs folyamatait?
SZÁ: Csak amennyire szükségesnek érzem. Egy ideje úgy vagyok, hogy nem kell tobzódnom semmiben. Nincs szükségem arra, hogy újabb zenékkel bombázzam magam, mert akárhányszor újra visszanyúlok valamihez, amit régebben tanultam, mindig találok benne új felfedezni valót. Újdonságot máshol keresek. A jóga például sok mindent rejteget magában. Elvégeztem egy gyerekjóga-oktatói tanfolyamot, és ha csak tehetem, jógaórára járok, most ez érdekel leginkább. És közben látom, hogy idehaza rengeteg zenekar bukkant fel az utóbbi években, amiben nagy szerepe van a tehetségkutatóknak és annak, hogy létrejött a Zeneakadémián a népzenei tanszak. Érdekes szembesülni azzal, hogy amit tizenvalahány éve csináltunk mondjuk a Besh o droMmal, az ma hogyan épül be más zenekarok zenéjébe. A Szájról szájra zenéjére gyimesi iskolások táncolnak, magyarországi gimnazisták iskolai kórusversenyen énekelnek belőle, a Hallgatót pedig a Zeneakadémia oktatói hallgattatják órán a hallgatókkal. Olyan ez, mint egy folyam: árad, kiönt, anyagot épít be, hordalékot rak le. Ugyanígy tanultam én is az erdélyi öregektől és Sebő Ferenctől, Kallós Zoltántól, Sebestyén Mártától, Dresch Mihálytól: ők jelentették számomra az alapot.
narancs.hu: Többször felléptél társadalmi ügyek szolgálatában, sőt a Magyar Gárda ellen vagy a Milla tüntetésén is, de egy ideje mintha tartózkodnál a politikától.
SZÁ: Egy-egy ilyen szereplés túl nagy teherként nehezedett rám. Visszanéztem a 2011-es millás szereplésemet, azt most is vállalom. Az ott felszólalók közül egyedül Schilling Árpád tetszett – szerintem nem értette meg mindenki. Úgy érzem, a tömeg gerjeszti magát, és csak látszólag működik egyetlen nagy, egyetértő és együtt érző masszaként. Én inkább a kis közösségek erejében hiszek. Civil ügyekért szívesen kiállok: Geréb Ágnesért, az otthon szülésért, az autizmussal élőkért. Rendszeresen énekelek, ha a Hospice Alapítvány kér föl; szeptemberben elvégzem a laikusoknak indított tanfolyamukat, így lehetek önkéntes segítő. Érzem, hogy kevés az időm, úgyhogy igyekszem tudatosabbá válni.
Szalóki Ági a Besh o droMmal augusztus 11-én 18.30-kor lép fel a Sziget OTP Bank Világzenei Party nagyszínpadán.
