Zene

Színház: Borjú, újkapu (A Lúdas Matyi Debrecenben)

Voltaképpen az Alföld-bulira mentem Debrecenbe, az irodalmi napokra. De megnéztem a színházi műsort, mint ilyenkor mindig, és egy délutáni Lúdas Matyit ígértek, amelyet Fazekas Mihály művéből alkalmazott színpadra Váradi R. Szabolcs. Én ugyan azt hittem, hogy a Lúdas Matyi elég régen és számos ember által színpadra van már alkalmazva, de ezen a napon nem ez volt az egyetlen tévedésem.
  • Horváth Aranka
  • 2001. november 22.

Lemez: Száz hold pagony (Compost One Hundred)

ACompost egyike a finoman lendületes (és német) zenék legendás kiadóinak. Eme kiadványuk, mint címe is mutatja, immár a százas sorszámot viseli - megannyi év és mind a zene jegyiben stb. stb. meg mindegy is, ünnep kedvéért még nem vesz meg az ember egy lemezt, még akkor sem, ha azon percenként csatolják vissza Trianont. Mert a lényeg az a húsz szám, amely most elénk tétetik, s azok zömmel hibátlan darabok, amit, mondjuk, készítőik eddigi munkásságát ismerve, legalábbis elvárhatunk tőlük. A kettő közül (ha már választani kell) talán az első CD az erősebb - rögtön a klasszikus Trüby Trio-szám, a Galicia Zero dB-remixével indít - ez a rafináltan absztrakt latin-funk-izé azután megadja a kezdőlökést, s jöhet a Fauna Flash Wei Chivel, a Kyoto Jazz Massive (a király japcsi zenékről majd később), meg a Les Gammas, azután egy különösen finom item a Salvador Grouptól, de a legütősebb talán mindegyik közül a Syrup álnevű társaság D/A/D című funk őrülete, ami mindenekelőtt elsőrangú tánczene. Az első diszket viszont egy lassú darenbéz és egy enyhén elborult Beanfield után a Worldless People aljasul nyolcvanas retrodarabja zárja, hogy a folytatás átmenet nékül startolhasson némi bossanovával, azután experimentálisabb darabok jönnek, majd mindenek tetejébe az öntet egy afro-funk alapvetés (a Supersempft Wewa című műve, mondjuk ki, emlékmű, ahová koszorúzni járnak majd a rongylábú attasék), a végén egy kis krimidzsessz meg hiphop, s kész az egész. Valami ilyesmire gondolhatott az a nyomorult, aki először merte leírni a nu jazz címkét, és tán nem is tudta, hogy egy müncheni kiadóról beszél, ahonnan árad a jó, és sosem fogy majd ki, akár a sörhab.
  • Minek
  • 2001. november 22.

Könyv: A rom enciklopédiája (Térey János: Paulus)

Térey János a kilencvenes évek új költőinek prototípusa. Hatalmas arc önmagában is: figuraként jóval kisebb tehetséggel is jelentékeny volna; eredeti, üde színfolt a komolykodó irodalmi sápkórosok táborában, ám éppen
  • Keresztury Tibor
  • 2001. november 15.

Könyv: Egy szerep játékai (Jake Smiles: 1 link)

Bár a Magvető Kiadó és az Origó online regénypályázatát nem kísértem figyelemmel, most, hogy megjelent az 1 link (mely Garaczi László jövőre ígért MetaXájával holtversenyben lett a győztes), nagy várakozással ültem neki. Megtetszett a könyv fekete-narancssárga osztású borítója a jobb szél feketéjébe felkúszó vékony narancssárga csíkkal, meg az osztás tengelyéhez tapadó szerző- és címfelirat.
  • 2001. november 15.

Mindenségszerelem (Olivier Messiaen: Turangal”la)

Messiaen munkássága és személyisége több szempontból is nevezetes. Korszak-meghatározó tanár volt; egy időben a Webern utáni kísérletezés legszigorúbb irányzatát, a szerializmust képviselte. Ugyanakkor szabad, elfogulatlan szellem, aki képes a szó szoros értelmében a természettől tanulni: egy életen át gyűjtötte és rendszerezte a madarak énekét, hogy azután a sok csicsergést beledolgozza saját műveibe (nem csoda, hogy pályája végén opera-oratóriumot komponált Assisi Szent Ferencről). Mélyen vallásos zeneszerző, Liszt óta a legkatolikusabb komponista a zenetörténetben. Templomi orgonista, aki azonban aranyifjakhoz illő,
  • Csengery Kristóf
  • 2001. november 15.

Kiállítás: Photo Linda

Reklámszatyrot cipelő, tébláboló, pizzaszeletet majszoló, sült gesztenyét hámozó, rollerező embertársaim tömkelegét kerülgetem. El nem akarnak fogyni a Mariahilfer Strasse boltjai, mire végre a 88. számhoz érek. Ez nem üzlet, hanem egy hatalmas, Ferenc József-kori raktárból modern célszerűséggel kialakított múzeum, a birodalmi bútorgyűjtemény kiállítóhelye. Időszakos termeiben most Linda McCartney fotói láthatók. Linda Paul McCartney felesége volt, 1998 áprilisában, rákban hunyt el, akárcsak Paul mamája. 1965-ben, fotóriporterként, a Help ausztriai forgatásán ismerte meg a síelős hülyéskedéssel elfoglalt Beatles tagjait. Távolról még Johnt imádta, a személyes találkozás nyomán rájött: Paul az igazi.
  • Szőnyei György
  • 2001. november 15.

Film: Az utolsó képmutatás (Kardhal)

Olyan comebacket még nem látott a mozivilág, mint John Travoltáé volt a Ponyvaregényben. A lecsúszott, lejárt szavatosságú musicalcsillag, a rongylábkirály visszatér, és learatja a babérligetet. Minden vonása, gesztusa ismerős, de már nem az, aki a szombat esti diszkóálmok idején volt. Megtestesedett, belassult, de a mosolya a régi, sőt ha lehet, ragyogóbb, mint fénykorában.

Színház: "Ez már (még) a műsor?" (Megnyílt a Városi Színház)

Azt hittem, ott tombol majd tout Budapest; ehhez képest a kapu előtt kaptam parkolóhelyet. Na jó, kétnapos színháznyitó happeningre nem autóval jár a nép, hanem busszal vagy gyalog; mármint ha jár, és ha van még happening. Negyvennyolc órás nonstop bulira hívnak, de a program arról árulkodik, hogy van egyrészt stop, másrészt meg ismétlés bőven. Szóval egymásnak feszül itt némi hetvenes évekbeli, palackba zárt "ráérős" ájer
  • Csáki Judit
  • 2001. november 15.

Lemez: Két Aida

Nikolaus Harnoncourt, aki az ötvenes években az úgynevezett korhű előadásokkal vált előbb hírhedtté, majd világhírűvé, feltehetően e világhír nyomása alatt (nem elhanyagolhatóan az ő felvételeiben üzleti sikert remélő lemezcégek pressziójától) a nyolcvanas évek elejétől egyre inkább birtokába vette a repertoár Beethoven utáni részét is. Harnoncourt Schumannt, Brucknert, Bartókot dirigált, sokak szerint vitathatóan; tavaly ő vezette a híres bécsi újévi koncertet; és most elkészítette első Verdi-operafelvételét. Az Aida azonban még a legelvakultabb Harnoncourt-rajongóknak is csalódást okozhat.
  • Csont András
  • 2001. november 15.

Színház: Állva vagy halva (Marica grófnő az Operettszínházban)

Föltűnt már, hogy mennyivel kevesebb az operett, mondjuk a televízióban? Jó-e az, vagy inkább rossz, ha az ilyesmi föl sem tűnik? Pedig, ha akarom, ez egy határozottan ellentmondásos helyzet. Vagy annak kellene lennie. Nyilván nézőpont kérdése persze. A vendéglátóipari tévézés mindennapjaiban hogyhogy kevesebb az operett? Dőlnie kéne a csapból is így a polgárosodás idején, nem? Lehet, hogy tényleg nem.

Színház: Malcolm Orbán Viktor? (A Macbeth a Tivoliban)

Alföldi Róbert legnagyobb ellensége valószínűleg Alföldi Róbert. Két sávban is versenyképes színházi rendező - gondol is, meg képzel is -, alkotótársai kiválóak; mindezek tetejébe Alföldi szemtelenül játékos és provokatív; feldobja, ha imádják vagy utálják. Nagyjából ezt a kettőt lehet csinálni azzal, amit csinál: az előadásokkal. Én most utálom ezt a Macbethet.
  • Csáki Judit
  • 2001. november 15.

Film: Állati szinten (Schilling Árpád: Nexxt)

"Már a premier előtt támadások érték" - hirdeti a forgalmazó büszkén filmjéről. A Bárka színházbeli előadások után a film még inkább azokra az éveinkre emlékeztet, amelyeket összetévesztettünk
  • Kempf Zita
  • 2001. november 15.