Koncert: Ördöglétra (Csalog Gábor zongoraestje)

  • Péteri Lóránt
  • 2001. november 15.

Zene

Ennek a koncertnek (Műcsarnok, november 4.) az volt a címe, hogy ranszcendens etűdök. Címe nem minden hangversenynek van.
Ha van, az vélhetőleg azt jelenti: az előadó legalábbis szeretné, hogy a hallgató egy meghatározott asszociációs körben keressen kapcsolatot az elhangzó művek között.ranszcendens etűdök: Liszt Ferenc nevezte így tizenkét zongoradarabból álló sorozatát - Csalog négyet el is játszott ezek közül. Ám a transzcendens etűd minősítés ezúttal ki lett terjesztve egy további Liszt-műre, mi több, három (sőt végül négy) másik szerző ugyancsak etűd műfajú darabjaira is. Eszerint tehát az említett jelzős szerkezet nem konkrét művekre, hanem egy elvont fogalomra utal - Csalog számára mindenesetre. És talán ennek az elvont fogalomnak a példázat általi definiálására vállalkozott ez a szólóest.

Az etűd olyan zenemű, amely a játéktechnikai készségek fejlesztését célzatosan és többé-kevésbé szisztematikusan szolgálja; nyilvános előadásra szánt (koncert)etűdök esetében a muzsikus perfekcionizmusának és virtuozitásának megcsillogtatására nyújt lehetőséget. Persze amikor ez a műfaj felkelti olyan zeneszerzők figyelmét, akik reflektálni is tudnak a "technikai készségre" mint sajátos esztétikai minőségre, akkor az etűd már több annál, mint ami. Ilyenkor talán metaetűdről beszélhetnénk. Ám a transzcendens etűd fogalma ettől még talányos marad: miért és hogyan is lenne éppen transzcendens az, ami etűd. Hát talán pontosan a virtuozitás és technicizmus ad absurdum vitelével. A szélsőséges anyagszerűség egyes tapasztalatok szerint egyszer csak anyagtalanságba csap át, mondhatni átszellemül. (A hangversenyen szereplő egyik Ligeti-etűdben, a Bűvészinasban az előadónak majdnem el kell érni a Continuum sebességét. Ez a határ - olvassuk Csalog műismertetőjében - a másodpercenkénti tizenhat hang, amelyen túl a hallgató már nem külön hangokat hall, azok összemosódnak.) Az "öncélú" virtuozitás pedig - gondoljunk csak Constanze Marten aller Arten-áriájára a Szöktetésből - a lét kötöttségein túllépő virtus adekvát kifejeződésévé is válhat.

"oronyszerűen", a hangzástér mind magasabb régióit birtokba véve építkezik Ligeti Ördöglétra és Végtelen oszlop című etűdje, a Szivárvány utolsó ütemei ugyancsak a legfelső regiszterben szólnak. A torony, a létra és a szivárvány: ez bizony három olyan dolog, amellyel az ember időtlen (ószövetségi) idők óta szívesen jelképezte a transzcendenciával való érintkezését. A torony építése, mint emlékezhetünk, hübrisznek bizonyult. Nehezen háríthatjuk el magunktól azt a gondolatot, hogy Csalog vállalkozása sem volt mentes a hübrisz momentumától. Hangzó Bábel-tornyot rakott a tizennyolc egymásra halmozott, különös (meta)fizikai készenlétet igénylő, híresen nehéz darabból. A nyolc felhangzó Ligeti-etűd előadása már önmagában is bámulatos lett volna és ha legalább állóképesség szempontjából könnyebb műsorszámokkal övezve adja elő őket Csalog, akkor is olyan koncertet kapunk, amelyet itt és most mástól aligha kaphatnánk. De hát Ligeti ezúttal Liszt ranszcendens etűdjeinek és Erdőzsongásának, Debussy ugyancsak nem kézreállóságáról híres etűdjeinek (ercek, Szextek) és Szkrjabin műveinek kontextusában hangzott fel. Az volt a benyomásom, hogy a Liszt-etűdök nem úgy szólaltak meg, ahogy egy kicsit kevésbé emberfeletti vállalkozás keretében Csalog megszólaltathatta volna őket. Idén nyáron, a szombathelyi Bartók-szemináriumon hallottam Csalogtól az Erdőzsongást, tanítása illusztrációjaként. A hangszíneknek és a dinamikai árnyaltságnak az az érzékenysége, a tempó módosításainak az a finomsága, a növényszerű szövevényességnek és a beszédszerűségnek az a különös egyensúlya, amit akkor hallhattam, a műcsarnokbeli koncerten nem valósult meg. A Ligeti-etűdök lélegzetelállító, technikai és intellektuális bravúrjai között így időről időre hullámvölgybe került a hallgató.

A koncert fordulópontját alkalmasint a második rész Szkrjabin-etűdjei jelentették. Az Asz-dúr etűd (Op. 8 No. 8) bensőséges hangja mintha feloldotta volna azt a nem feltétlenül termékeny feszültséget, amelyet addig Csalog játékában érezni lehetett. A Szkrjabinok után következő újabb két Ligeti-etűd, az Ördöglétra és a Végtelen oszlop lenyűgözőn tört a magasba. Mindinkább emelkedő hangulatban és inspirált légkörben Csalog Gábor öt ráadást adott: többek között megismételt három Ligeti-etűdöt a szünet előtt elhangzottak közül, s ennek igazán csak örülni lehetett.

Péteri Lóránt

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.