Színház: Borjú, újkapu (A Lúdas Matyi Debrecenben)

  • Horváth Aranka
  • 2001. november 22.

Zene

Voltaképpen az Alföld-bulira mentem Debrecenbe, az irodalmi napokra. De megnéztem a színházi műsort, mint ilyenkor mindig, és egy délutáni Lúdas Matyit ígértek, amelyet Fazekas Mihály művéből alkalmazott színpadra Váradi R. Szabolcs. Én ugyan azt hittem, hogy a Lúdas Matyi elég régen és számos ember által színpadra van már alkalmazva, de ezen a napon nem ez volt az egyetlen tévedésem.
Voltaképpen az Alföld-bulira mentem Debrecenbe, az irodalmi napokra. De megnéztem a színházi műsort, mint ilyenkor mindig, és egy délutáni Lúdas Matyit ígértek, amelyet Fazekas Mihály művéből alkalmazott színpadra Váradi R. Szabolcs. Én ugyan azt hittem, hogy a Lúdas Matyi elég régen és számos ember által színpadra van már alkalmazva, de ezen a napon nem ez volt az egyetlen tévedésem.Nem is mindjárt a színházzal kezdtem, hanem előbb még rácsodálkoztam a tágas és tetszetős sétatérre a Nagytemplom előtt, aztán még jobban a Bika elé telepített neoszeci-eklektikus, igen ronda szökőkútféleségre, amely egyrészről a szobrászat, festészet és építészet elemeit, másrészről egy fennhéjázó, erőszakos és rossz ízlésű mecenatúra jellemzőit felmutató elegyes tereptárgy, pedig, mint mesélik, már levetettek róla egy még rondább szobrot. Sok pénz van benne, de hát nagy dolgokra képes az olyan város, melynek ilyen példamutatóan egységes önkormányzata van, ráadásul minden időkben éppen kormánypárti.

Aztán összefutottam a parkolóban Medgyessyvel és Kunczéval, akiket, mint később megtudtam, éppen kirúgott az egyetemről a bátor rektor, miután alig néhány héttel korábban még bátrabban beengedte a kormánypárt úgynevezett közjogi és nem közjogi méltóságait, de hát vagy van egyetemi autonómia, vagy muszáj megvédeni a mételytől a nyájat.

Majd meghallgattam a Debreceni Irodalmi Napok megnyitóját, a polgármester ígéretekkel gazdagon fűszerezett, jóindulatú beszédét, és amikor egy nagyszabású kulturális központ körvonalait vázolta, melyben

puha fészekre lelnek majd

a helyi és országos kisugárzású kulturális értékek, már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy az én anyalapomat, az anyagilag nehéz sorsú Színházat oda kellene telepíteni. De akkor sajnos el kellett indulnom a színházba.

Ahol néhány hónapja új igazgató regnál: Csutka István, foglalkozására nézve operettszínész; tudják, ő az, aki fagyit ígért a gyerekeknek a jegy mellé. Hát fagyi nem volt - tél van.

Lúdas Matyi volt, ahogy ígérték.

Bejött az író mint szerep, elmélázott, vajon kinek a történetét mesélje el, amikor is hátulról homlokon csókolta a fehér-lenge múzsa, erről eszébe jutott a Lúdas Matyi, és még sok minden más.

Kinyitották hát a színpad közepén álló képeskönyvet: ez a képeskönyv-díszlet, ez jól elsült már néhányszor, például Murányi Tünde ötleteként egy Bárka-előadásban, de itt, sajnos, díszletnek kicsi, kelléknek nagy, a rajzok és a figurák láttán festő barátném, akit sokan csak Tolerancia becenévvel illetnek, szomorúan tenyerébe hajtotta a fejét, de aztán még fölnézett...

Ezért aztán látta, hogy a színpadra penderül Rozi, a liba, nyomában a Matyi fiú, elmondják, hogy ha lúd, legyen kövér, de ez nem baj, mert a Hajdúk - Hajdú I. Sándor és Hajdú II. Sándor (Hajdú III. Sándorka otthon alszik a bölcsőben) - azt is elmondják, hogy szolgálunk és védünk, ekkor földereng előttem, mit is jelent a színpadra alkalmazás.

Azt még, hogy Csokonai elcsavarta a Vajdáék Júliájának a fejét, és a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshozból is hallunk valamicskét, sajnos, keveset, de nem szabad telhetetlennek lenni, mert akkor nem tudunk eléggé örülni Tinódi Lantos Sebestyénnek, aki summáját írja Döbrög várának...

Olyanformán, hogy a kövér zsarnok Döbrögit is lehet szeretni; van is, aki szereti, a Döbröginé. Nyilván a legjobb férj ő, de meg még a legszeretőbb apa is, hiszen az Erzsike is szereti, aki az ő lánya, és... nem fogják kitalálni, igen: beleszeret a Lúdas Mátyásba. Erre nem sikerült szöveget eszkábálni, marad a fejgép fénycsóvája és a pillanatnyi csönd, majd nagyjából a végéig el is lehet felejtkezni erről az originális motívumról, mert ez az Erzsike olyan butuska, hogy bizony egyetlen álruhás Matyit sem ismer fel, mert nem dobban meg az ő pici szíve.

A történet zenés betéteiről még nem beszéltem, mert nem találok szavakat.

A talján építész mezébe öltözött Matyi olasz-magyarul hadovál, azt mondja például, Ennio Morricone,

néztem a gyerekeket, borjú, újkapu

A német csodadoktor meg Matthias Gänse névre hallgat - Eine kleine Nachtmusikkal viccelődik, megint borjú, újkapu. És lelkes, üvöltős együttszámolás, valahányszor a huszonöt botütésre sor kerül, egyenest a Döbrögi termetes hátsójára, bár ő - ki érti ezt - a hátát fájlalja utána. De az aktus előtt a plebejus-derekas Mátyás még visszautasít egy igen vonzó vesztegetési ajánlatot - én bizony elfogadtam volna, tekintve a tekintendőket, a leendő sógor-komaságot. Ha nem, hát nem.

A második huszonöt botütés után a szerzőnek eszébe jutott a szerelmi szál. Lett egy duett és némi árnyjáték.

A harmadik huszonöthöz - emlékszünk - segítőtárs kell, az író játssza, Háry Jancsinak hívják őt most. De Döbrögi - aki egyre jobban állja kipárnázott fenekén a huszonötöket - most már alig is szomorodik el, mert hiszen közeledik az esküvő, férjhez megy a lány, ehhez a fránya Kukorica Jancsihoz, pontosabban a Lúdas Mátyáshoz, akinek szerintem ebben a pillanatban már van miért sajnálnia azt a szép nagy kivágatott erdőt.

Az előadást Jámbor József rendezte. A színház bővelkedik ígéretekben, szűkölködik rendezőkben, színészekben. A produkció szereplőit, egyéb közreműködőit nem akarom felsorolni, nem ők a fej, ők csak a hal.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.