Voltaképpen az Alföld-bulira mentem Debrecenbe, az irodalmi napokra. De megnéztem a színházi műsort, mint ilyenkor mindig, és egy délutáni Lúdas Matyit ígértek, amelyet Fazekas Mihály művéből alkalmazott színpadra Váradi R. Szabolcs. Én ugyan azt hittem, hogy a Lúdas Matyi elég régen és számos ember által színpadra van már alkalmazva, de ezen a napon nem ez volt az egyetlen tévedésem.

Voltaképpen az Alföld-bulira mentem Debrecenbe, az irodalmi napokra. De megnéztem a színházi műsort, mint ilyenkor mindig, és egy délutáni Lúdas Matyit ígértek, amelyet Fazekas Mihály művéből alkalmazott színpadra Váradi R. Szabolcs. Én ugyan azt hittem, hogy a Lúdas Matyi elég régen és számos ember által színpadra van már alkalmazva, de ezen a napon nem ez volt az egyetlen tévedésem.Nem is mindjárt a színházzal kezdtem, hanem előbb még rácsodálkoztam a tágas és tetszetős sétatérre a Nagytemplom előtt, aztán még jobban a Bika elé telepített neoszeci-eklektikus, igen ronda szökőkútféleségre, amely egyrészről a szobrászat, festészet és építészet elemeit, másrészről egy fennhéjázó, erőszakos és rossz ízlésű mecenatúra jellemzőit felmutató elegyes tereptárgy, pedig, mint mesélik, már levetettek róla egy még rondább szobrot. Sok pénz van benne, de hát nagy dolgokra képes az olyan város, melynek ilyen példamutatóan egységes önkormányzata van, ráadásul minden időkben éppen kormánypárti.

Aztán összefutottam a parkolóban Medgyessyvel és Kunczéval, akiket, mint később megtudtam, éppen kirúgott az egyetemről a bátor rektor, miután alig néhány héttel korábban még bátrabban beengedte a kormánypárt úgynevezett közjogi és nem közjogi méltóságait, de hát vagy van egyetemi autonómia, vagy muszáj megvédeni a mételytől a nyájat.

Majd meghallgattam a Debreceni Irodalmi Napok megnyitóját, a polgármester ígéretekkel gazdagon fűszerezett, jóindulatú beszédét, és amikor egy nagyszabású kulturális központ körvonalait vázolta, melyben

puha fészekre lelnek majd

a helyi és országos kisugárzású kulturális értékek, már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy az én anyalapomat, az anyagilag nehéz sorsú Színházat oda kellene telepíteni. De akkor sajnos el kellett indulnom a színházba.

Ahol néhány hónapja új igazgató regnál: Csutka István, foglalkozására nézve operettszínész; tudják, ő az, aki fagyit ígért a gyerekeknek a jegy mellé. Hát fagyi nem volt - tél van.

Lúdas Matyi volt, ahogy ígérték.

Bejött az író mint szerep, elmélázott, vajon kinek a történetét mesélje el, amikor is hátulról homlokon csókolta a fehér-lenge múzsa, erről eszébe jutott a Lúdas Matyi, és még sok minden más.

Kinyitották hát a színpad közepén álló képeskönyvet: ez a képeskönyv-díszlet, ez jól elsült már néhányszor, például Murányi Tünde ötleteként egy Bárka-előadásban, de itt, sajnos, díszletnek kicsi, kelléknek nagy, a rajzok és a figurák láttán festő barátném, akit sokan csak Tolerancia becenévvel illetnek, szomorúan tenyerébe hajtotta a fejét, de aztán még fölnézett...

Ezért aztán látta, hogy a színpadra penderül Rozi, a liba, nyomában a Matyi fiú, elmondják, hogy ha lúd, legyen kövér, de ez nem baj, mert a Hajdúk - Hajdú I. Sándor és Hajdú II. Sándor (Hajdú III. Sándorka otthon alszik a bölcsőben) - azt is elmondják, hogy szolgálunk és védünk, ekkor földereng előttem, mit is jelent a színpadra alkalmazás.

Azt még, hogy Csokonai elcsavarta a Vajdáék Júliájának a fejét, és a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshozból is hallunk valamicskét, sajnos, keveset, de nem szabad telhetetlennek lenni, mert akkor nem tudunk eléggé örülni Tinódi Lantos Sebestyénnek, aki summáját írja Döbrög várának...

Olyanformán, hogy a kövér zsarnok Döbrögit is lehet szeretni; van is, aki szereti, a Döbröginé. Nyilván a legjobb férj ő, de meg még a legszeretőbb apa is, hiszen az Erzsike is szereti, aki az ő lánya, és... nem fogják kitalálni, igen: beleszeret a Lúdas Mátyásba. Erre nem sikerült szöveget eszkábálni, marad a fejgép fénycsóvája és a pillanatnyi csönd, majd nagyjából a végéig el is lehet felejtkezni erről az originális motívumról, mert ez az Erzsike olyan butuska, hogy bizony egyetlen álruhás Matyit sem ismer fel, mert nem dobban meg az ő pici szíve.

A történet zenés betéteiről még nem beszéltem, mert nem találok szavakat.

A talján építész mezébe öltözött Matyi olasz-magyarul hadovál, azt mondja például, Ennio Morricone,

néztem a gyerekeket, borjú, újkapu

A német csodadoktor meg Matthias Gänse névre hallgat - Eine kleine Nachtmusikkal viccelődik, megint borjú, újkapu. És lelkes, üvöltős együttszámolás, valahányszor a huszonöt botütésre sor kerül, egyenest a Döbrögi termetes hátsójára, bár ő - ki érti ezt - a hátát fájlalja utána. De az aktus előtt a plebejus-derekas Mátyás még visszautasít egy igen vonzó vesztegetési ajánlatot - én bizony elfogadtam volna, tekintve a tekintendőket, a leendő sógor-komaságot. Ha nem, hát nem.

A második huszonöt botütés után a szerzőnek eszébe jutott a szerelmi szál. Lett egy duett és némi árnyjáték.

A harmadik huszonöthöz - emlékszünk - segítőtárs kell, az író játssza, Háry Jancsinak hívják őt most. De Döbrögi - aki egyre jobban állja kipárnázott fenekén a huszonötöket - most már alig is szomorodik el, mert hiszen közeledik az esküvő, férjhez megy a lány, ehhez a fránya Kukorica Jancsihoz, pontosabban a Lúdas Mátyáshoz, akinek szerintem ebben a pillanatban már van miért sajnálnia azt a szép nagy kivágatott erdőt.

Az előadást Jámbor József rendezte. A színház bővelkedik ígéretekben, szűkölködik rendezőkben, színészekben. A produkció szereplőit, egyéb közreműködőit nem akarom felsorolni, nem ők a fej, ők csak a hal.

Csáki Judit