Aztán összefutottam a parkolóban Medgyessyvel és Kunczéval, akiket, mint később megtudtam, éppen kirúgott az egyetemről a bátor rektor, miután alig néhány héttel korábban még bátrabban beengedte a kormánypárt úgynevezett közjogi és nem közjogi méltóságait, de hát vagy van egyetemi autonómia, vagy muszáj megvédeni a mételytől a nyájat.
Majd meghallgattam a Debreceni Irodalmi Napok megnyitóját, a polgármester ígéretekkel gazdagon fűszerezett, jóindulatú beszédét, és amikor egy nagyszabású kulturális központ körvonalait vázolta, melyben
puha fészekre lelnek majd
a helyi és országos kisugárzású kulturális értékek, már éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy az én anyalapomat, az anyagilag nehéz sorsú Színházat oda kellene telepíteni. De akkor sajnos el kellett indulnom a színházba.
Ahol néhány hónapja új igazgató regnál: Csutka István, foglalkozására nézve operettszínész; tudják, ő az, aki fagyit ígért a gyerekeknek a jegy mellé. Hát fagyi nem volt - tél van.
Lúdas Matyi volt, ahogy ígérték.
Bejött az író mint szerep, elmélázott, vajon kinek a történetét mesélje el, amikor is hátulról homlokon csókolta a fehér-lenge múzsa, erről eszébe jutott a Lúdas Matyi, és még sok minden más.
Kinyitották hát a színpad közepén álló képeskönyvet: ez a képeskönyv-díszlet, ez jól elsült már néhányszor, például Murányi Tünde ötleteként egy Bárka-előadásban, de itt, sajnos, díszletnek kicsi, kelléknek nagy, a rajzok és a figurák láttán festő barátném, akit sokan csak Tolerancia becenévvel illetnek, szomorúan tenyerébe hajtotta a fejét, de aztán még fölnézett...
Ezért aztán látta, hogy a színpadra penderül Rozi, a liba, nyomában a Matyi fiú, elmondják, hogy ha lúd, legyen kövér, de ez nem baj, mert a Hajdúk - Hajdú I. Sándor és Hajdú II. Sándor (Hajdú III. Sándorka otthon alszik a bölcsőben) - azt is elmondják, hogy szolgálunk és védünk, ekkor földereng előttem, mit is jelent a színpadra alkalmazás.
Azt még, hogy Csokonai elcsavarta a Vajdáék Júliájának a fejét, és a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshozból is hallunk valamicskét, sajnos, keveset, de nem szabad telhetetlennek lenni, mert akkor nem tudunk eléggé örülni Tinódi Lantos Sebestyénnek, aki summáját írja Döbrög várának...
Olyanformán, hogy a kövér zsarnok Döbrögit is lehet szeretni; van is, aki szereti, a Döbröginé. Nyilván a legjobb férj ő, de meg még a legszeretőbb apa is, hiszen az Erzsike is szereti, aki az ő lánya, és... nem fogják kitalálni, igen: beleszeret a Lúdas Mátyásba. Erre nem sikerült szöveget eszkábálni, marad a fejgép fénycsóvája és a pillanatnyi csönd, majd nagyjából a végéig el is lehet felejtkezni erről az originális motívumról, mert ez az Erzsike olyan butuska, hogy bizony egyetlen álruhás Matyit sem ismer fel, mert nem dobban meg az ő pici szíve.
A történet zenés betéteiről még nem beszéltem, mert nem találok szavakat.
A talján építész mezébe öltözött Matyi olasz-magyarul hadovál, azt mondja például, Ennio Morricone,
néztem a gyerekeket, borjú, újkapu
A német csodadoktor meg Matthias Gänse névre hallgat - Eine kleine Nachtmusikkal viccelődik, megint borjú, újkapu. És lelkes, üvöltős együttszámolás, valahányszor a huszonöt botütésre sor kerül, egyenest a Döbrögi termetes hátsójára, bár ő - ki érti ezt - a hátát fájlalja utána. De az aktus előtt a plebejus-derekas Mátyás még visszautasít egy igen vonzó vesztegetési ajánlatot - én bizony elfogadtam volna, tekintve a tekintendőket, a leendő sógor-komaságot. Ha nem, hát nem.
A második huszonöt botütés után a szerzőnek eszébe jutott a szerelmi szál. Lett egy duett és némi árnyjáték.
A harmadik huszonöthöz - emlékszünk - segítőtárs kell, az író játssza, Háry Jancsinak hívják őt most. De Döbrögi - aki egyre jobban állja kipárnázott fenekén a huszonötöket - most már alig is szomorodik el, mert hiszen közeledik az esküvő, férjhez megy a lány, ehhez a fránya Kukorica Jancsihoz, pontosabban a Lúdas Mátyáshoz, akinek szerintem ebben a pillanatban már van miért sajnálnia azt a szép nagy kivágatott erdőt.
Az előadást Jámbor József rendezte. A színház bővelkedik ígéretekben, szűkölködik rendezőkben, színészekben. A produkció szereplőit, egyéb közreműködőit nem akarom felsorolni, nem ők a fej, ők csak a hal.
Csáki Judit
