A Bartók Archívum munkája és jelentősége

A feneketlen kút

Zene

Bartók Béla hagyatékának precíz feldolgozásával nemcsak a géniusznak, de a saját önbecsülésének is tartozik a nemzet. Mi mindenre terjed ki ez a bonyolult filológiai munka, kik végzik és hogyan, és mit láthat ebből a közönség?

A Bartók Archívum – amelynek bejárásakor lapunk kalauza Vikárius László osztályvezető volt – ma az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközponthoz tartozó Zenetudományi Intézet része. Eredetileg az első zenetudományi kutatóintézetként alakult meg 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémián belül, de fő célja már akkor is a Bartók-hagyaték feldolgozása volt. Bartók-hagyatékból pedig kettő volt, egy amerikai és egy magyar – ezt maga Bartók intézte így, egyik fiára, ifjabb Bartók Bélára a magyarországi részt bízta, a többit egy New York-i hagyatéki vagyonkezelőre. Ez a „hidegháborús” probléma azóta megoldódott: Bartók Péter, a zeneszerző második fia az amerikai hagyatékból gyakorlatilag minden lényeges dokumentumot áthozott és letétbe helyezett a 20–21. századi zene kutatásának helyet adó világhírű bázeli alapítványnál, a Paul Sacher Stiftungnál, másolatban pedig megküldte ezeket a budapesti archívumnak. Minthogy pedig a magyarországi hagyaték anyaga ma a tulajdonos, ifjabb Bartók Béla keresztfia és jogutódja, Vásárhelyi Gábor jóvoltából szintén másolatokban kutatható, ma lényegében a teljes hagyaték, ha másképp nem, digitálisan, korlátlanul hozzáférhető.

Az összkiadás felé

A hagyatékban zenei kéziratok, levelek, írások, kottatár, fényképek, sőt hétköznapi használati tárgyak is találhatók. Pásztory Ditta, Bartók második felesége Amerikából hazaköltözvén is sok mindent magával hozott. Sok magánszemély (például Kodály Zoltán) is őrzött és adományozott dokumentumokat a gyűjteménynek. Az archívum első vezetője (Szabolcsi Bence intézetigazgató alatt) a belga Denijs Dille volt, aki még ismerte a zeneszerzőt és egy Bartók által jóváhagyott műjegyzéket, valamint az írásaiból készített jegyzéket is ki­adott korai Bartók-életrajzában. Az archívum vezetőjeként főként a fiatalkori művek föltárásával és közreadásával foglalkozott. Őt követte Somfai László, aki jelentősen kitágította az intézmény tevékenységét, elsősorban azzal, hogy fő céljává a Bartók-művek kritikai összkiadását tette. A 88 éves professor emeritus – aki egyébként az idén is elindult szokásos sátorozós nyaralására – ma is ezen dolgozik, és fájlalja, hogy a fűtés megdrágulása miatt tavaszig zárva tartó várbeli intézménybe most nem járhat be nap mint nap. (Vele készült korábbi interjúnkat lásd: A lúdtoll fontossága, Magyar Narancs, 2014. december 11.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.