Interjú

„A vajúdó időt tapasztaljuk”

Mácsai János zenetörténész, Mácsai Pál színész

Kultúra

Egyikük ismert színész, rendező, színházigazgató; másikuk zenetörténész, hangszer-restaurátor. Irigység és rivalizálás nélkül néznek egymásra. Mácsai Pállal és Mácsai Jánossal apjukról, a megrángatott korról és a gyerekeknek átadott élettanulságokról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Édesapjuk, Mácsai István festőművész száz éve született, ebből az alkalomból a Kiscelli Múzeumban Elmozdul a fal címmel kiállítás nyílik a műveiből. Száz év: ez már történelmi lépték.

Mácsai János: Ő maga nem távoli, jelen van, a képekben is, a gondolkodásomban is, van egyfajta párbeszéd köztünk. Az elmúlt évtizedben folyamatosan foglalkoztam a hagyatékával, ez is benne tartja őt a mindennapjaimban. A 100-as szám arra emlékeztet inkább, hogy megy az idő – bár lehetnénk éppen öregebbek is egy tízessel, mert elég késői gyerekek vagyunk.

Mácsai Pál: Arra mindenesetre elég a száz év, hogy lássuk, mi változik. Minden, ami nem fontos. De hogy mit jelent egy életív, abban mi éri meg és miért, mi a megkerülhetetlen, vannak e saját utak – ez az ő életében is, a miénkben is felmerül, és a válasz is nem­egyszer azonos.

Mácsai János: A világképe, a szemlélete ott van a képekben. Ez már az utókort érinti, és minket személyesen is, ahogy ez az életmű mozgásban van, hatni képes.

Mácsai Pál: Igen, ez kicsit velünk is történik. Apánk egyébként írt is, évtizedeken át. Naplót, ahol ugyanaz a szenvedélyesen szemlélődő és analitikus személyiség rögzíti a mindennapokat, aki a képeket festette. Irónia és életismeret rendezi ezt a hosszú szöveget, felmerült a kiadása is. Amit apám naplóiban olvasni, ma is írhatták volna, az sem a múlt miatt érdekes.

MN: Miről írt?

Mácsai Pál: Mindenről, családról, a szakmájáról, politikáról. Az utóbbiban aztán betűhíven ugyanazok a toposzok, mint ma. Szovjet–amerikai viszonyról, például. Csak a neveket kell kicserélni.

MN: Évtizedek elteltével jobban értik az apjukat?

Mácsai Pál: Van, hogy kevésbé. Végtelen tisztességes volt velünk, sokat tett a családért, de túl sok mindenről mondott le értünk a szakmai életében. Visszanézve ezt sokallom. Hiába, hogy ez igazságtalan, mert az én németórámért, új cipőmért, biciklimért, vacsorámért és gitáromért történt, egyenletesebb lenne az életműve, ha nem dolgozott volna annyit a megélhetésért is. Ha megengedte volna magának, hogy csak azt fesse, ami tényleg érdekli.

Mácsai János: Az elmúlt bő másfél évtizedben, ami a halála óta eltelt, rengeteget foglalkoztam a hagyatékával, ami nemcsak festményekből áll – azok nagy része nincs a család birtokában, eladta, elajándékozta őket –, hanem fotókból, filmfelvételekből, és ahogy Pali mondja, közel négy­ezer oldalnyi naplóbejegyzésből is. Helyenként kifejezetten mély érzelmekkel telített, sokszor letehetetlen olvasmány, most digitalizáljuk.

Mácsai Pál: E kiállítás éppen azt kívánja bemutatni, hogy ha nem is a festészettel egyenrangú, de mellé léptethető életműve van a fényképezés és a filmezés terén is.

Mácsai János: Engem az izgatott, hogyan lehet ránézni minderre a mából, mi az, amit nem vettünk észre eddig, mi az, aminek torz tükre volt a saját kora. Apám dokumentációs szenvedélye nyomán elgondolkodtam, lehet-e úgy élni, hogy az ember állandóan a „majd”-ra gondol, ami soha nem következik el, illetve biztosan nem úgy, ahogy remélte. Persze ez alkat dolga, de én magam ezekben az ő életében elmerülő éveimben azzal szembesültem, hogy az életemből eltelt idő többszöröse annak, ami még hátra van: és értelmesen telt-e? És mit csináljak azzal, ami még visszavan?

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.