Nem gyakori, hogy egy neves külföldi zenekar ugyanabban az évben kétszer is eljusson Magyarországra, de a Gorillazzal így alakult az idén. Novemberben jönnek az Arénába, múlt pénteken viszont egy amolyan „album showcase” buli erejéig látogattak Budapestre a Telekomnak köszönhetően, a helyszín pedig a félig virtuális zenekar steril világához remekül passzoló Várkert Bazár volt. A közel tucatnyi zenésszel megtámogatott Damon Albarn folyamatosan küzdött a nézők felspannolásáért, hol vizet locsolva rájuk, hol egyéb taktikákat bevetve, de sajnos kiütközött a Gorillaz legnagyobb hiányossága, ami lemezen éppen a legnagyobb erőssége: a vendégek jelenléte. Mivel olyan együttesről van szó, amelynek a munkásságát a fícsöringek határozzák meg, kicsit furán hatott, hogy e „vendégeket” csak a kivetítőn keresztül kaptuk meg; a színpadi zenészek tulajdonképpen az ő éneküket kísérték. Albarn közben mindenféle billentyűs hangszert bűvölt, köztük a melodikát, illetve olyan, nyakba akasztható szintit, amelyről jobb esetben Jean-Michel Jarre, rosszabban a Modern Talking ugrik be. Új lemezükről, a Humanzról nemrég azt írtuk (Amerikai angol, Magyar Narancs, 2017. május 27.), hogy gyengébb lett az előzőekhez képest, és mivel itt lemezbemutató koncertről volt szó, úgy tűnt, ez a mostani koncertre is rányomja a bélyegét. De aztán a fináléban megjelent a Savages énekesnője, Jehnny Beth, hogy parádésan elénekelje a We Got the Powert, és innentől minden megváltozott, vagyis a ráadásban nem tudtak hibázni. A múlt héten megjelentetett és a Humanzre fel sem került Sleeping Powder mellett végre előkerültek a régi dalok is. Megkaptuk a Rhinestone Eyest, a Kids with Gunst, a Bruce Willis-es klipvetítéssel megküldött Stylót, a végén pedig a Clint Eastwoodot, amelyben a rapbetétet egy Philip nevű rajongó adta elő, meglepően jól. Úgy tűnik, mégiscsak érdemes kivárni a novemberi Aréna-koncertet. Reméljük, még több régi dalt vesznek elő.
Várkert Bazár, június 16.
