koncert

Schubert utolsó szonátái

Zene

A Fesztiválakadémia az idén a lecture megjelölés alá rendezte azokat az elemző-ismeretterjesztő előadásokat, amelyeket a fesztivál fellépői tartottak, egy-egy művet vagy műcsoportot bemutatva az érdeklődők számára. A nagyzolás épp csak észlelt, halvány árnyéka persze rögvest mellékessé vált, amint a soros muzsikus a pódiumra lépett, hogy rövid úton bizonyságát adja az adott mű iránti elkötelezettségének, zenetörténeti ismereteinek – és előadói készségeinek. Merthogy a tájékon, ahol a szavak emberei olykor meglepően kevéssé szavakészek, mindig üdítő megtapasztalni, hogy egy-egy zenész milyen formásan, lazán és mégis pontosan képes beszélni választott témájáról. Például az izraeli zongoraművész, Shai Wosner, aki a Fesztiválakadémia utolsó délutánján Schubert utolsó szonátáiról tartott előadást a Vigadó Sinkovits termében összegyűlt mintegy 25 fős közönségnek.

Wosner derűs és flott ügyszeretettel tárgyalta és illusztrálta témáját: a sokat elemzett három zongoraszonátát a beethoveni allúziók és az azokból mégis kibomló jellegzetes és jellemző különbségek felvonultatásával mutatta be. Mert ahol Beethoven makacsul-idealistán választ keres a maga kérdésére, és a legtöbbször el is jut ehhez a válaszhoz, ott Schubert csak kérdez és kérdez. S amíg Beethoven előkészíti, fel- és levezeti a nagy hangulati váltásokat, addig Schubertnél mintha a semmiből érkeznének a drasztikus változások. Wosnernek talán igaza volt, amikor e különbségeket részben a beethoveni és a schuberti nemzedék indulásának radikálisan eltérő korhangulatával magyarázta: a „Testvér lészen minden ember” történelmi reménye és a metternichi represszió világa valóban más alapélményeket kínált a két mester számára. És bizonyosan igaza volt akkor, amikor befejezésként az A-dúr szonáta (D959) egészét eljátszotta: érzékenyen és okosan, s mellékesen Alfred Brendel hatását is fölismertetve hallgatóságával.

Vigadó, június 16.

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.