Legutóbb hős római férfiakról ejthettünk szót a heti koncertajánló ürügyén, míg most a véletlen úgy hozza, hogy egy hős római asszony kerül elénk, méghozzá bizonyos Floria Tosca. Igaz, ő csupán elképzelt alak, azonban Victorien Sardou és főleg Giacomo Puccini révén mégis valóságosabbnak hat megannyi ténylegesen létezett történeti személyiségnél. Az énekesnő, aki az 1800-as esztendő Rómájában az ugyancsak kitalált rémalak, Scarpia báró gyilkosává válik, majd leveti magát az Angyalvár ormáról – maga a drámai ambíciójú szopránok legnagyobb szerepálma. Ezen a nyáron Rost Andrea enged a csábításnak, hogy a repertoárjára vegye ezt a nagy Puccini-szerepet: a Szegedi Szabadtéri Játékok idei első bemutatóján, Pál Tamás karmesteri irányítását követve (Dóm tér, június 30., kilenc óra).
Edita Gruberová más úton jár, ám szerencsénkre ez az út most épp Budapestre vezet: egy újabb királynői bel canto-főszerepben, ezúttal I. Erzsébetként elénk vonulva (Operaház, június 24., hét óra). A szűz királynő (képünkön) Donizetti Roberto Devereux című operájában keveredik tragikus szerelmi bonyodalomba – a történeti tényekkel úgy-ahogy érintkező módon – Essex grófjával, vagyis a címszereplővel, ám a románc a férfi, a tenorista lefejezésével végződik. Ezen az estén László Boldizsárra várna ez a rút végzet, már ha ezúttal nem koncertszerű előadásról lenne szó. A jeles tenor mindazonáltal nem ússza meg a kivégzést, hiszen a szegedi Tosca előadásán ő alakítja majd a kivégzőosztag elé állított Cavaradossit.
„Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. Az egyik negyvenéves forma, kövérkés, alacsony, kopasz, fekete emberke, szürke nyári öltönyt viselt, elegáns kalapját kezében tartotta, gondosan borotvált arcát istentelen nagy méretű, fekete, csontkeretes pápaszem ékesítette. Társa jóval fiatalabb s vállasabb volt nála, borzas haján tarkójáig hátratolt kockás sapka; öltözéke kockás sportingből, gyűrött fehér nadrágból, fekete szandálból állt. Az első nem volt más, mint Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet rövidítve TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Ivan Nyikolajevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit.” Bulgakov regénye, A Mester és Margarita kezdődik e mondatokkal, s ha már a lefejezést emlegettük, hát e mű elején is előfordul egy lefejezés: épp az említett TÖMEGÍR-elnök fejét vágja le egy villamos, miután „…Annuska már megvette a napraforgóolajat, sőt nemcsak megvette, de ki is öntötte.”
Gyöngyösi Levente opera-musicalt írt a regény nyomán, amely most szombaton Miskolcon kerül (ős)bemutatásra, alighanem e jelenetet is feldolgozva (Miskolci Nemzeti Színház, június 24., hét óra). A koncertszerű produkciót Hollerung Gábor fogja vezényelni, míg a főszerepek kiosztása a következő lesz: Sáfár Orsolyáé és Balczó Péteré lesz a két címszerep, míg Woland szólama Cser Krisztiánnak jut.
