Lemez

A húsember visszatér

Crowbar: The Serpent Only Lies

  • Vincze Ádám
  • 2016. december 17.

Zene

A Crowbarról minden harminc évnél idősebb egykori Music Television-nézőnek az a jelenet jut az eszébe, amikor a Mike Judge ős­troll által megálmodott Beavis és Buttheadben a két főszereplő szanaszét cinkeli az Existence Is Punishment című Crowbar-dal videóját, különös tekintettel Kirk Windstein énekes/gitáros és Todd „Sexy T” Strange basszusgitáros behízott testalkatára, hiszen körülbelül olyan a látvány, mintha Pálfi György Taxidermiáját néznénk négy percre zanzásítva súlyos, belassított, Black Sabbath-ízű metálzenével kísérve.

Mindez azért fontos, mert a zenekar egyik védjegyszerű figurájának számító Strange, miután jó tizenöt éve megunta a zenebizniszt, és élte a maga kispolgári életét a New Or­leanstól nem messze található kisvárosban, River Ridge-ben, idén visszatért a zenekarba, és a soron következő Crowbar-turnét – magyarországi fellépés is lesz: lapunk megjelenésének napján a Barba Negrában – már vele nyomja le a zenekar.

Ennek persze a The Serpent Only Lies tekintetében kevés a jelentősége, hiszen a stoner/
doom/sludge elhízott, szőrös, gyűrt tarkójú férfiarchetípusát megtestesítő Strange sosem az elképesztő basszusgitártudásáról volt híres, ráadásul a lemezekre sokszor Kirk Windstein frontember küldte fel a basszustémákat. Windstein neve mellé pedig nyugodt szívvel oda lehet rakni egy egyenlőségjel kíséretében a Crowbart, hiszen ez az aprócska termetű, de annál elszántabb gitáros-énekes körülbelül olyan a zenekarban, mint Lemmy Kilmister volt a Motörheadben: védjegyszerű figura, aki egy volgai hajóvontató elszántságával húzza a vállalkozást maga után már majdnem harminc éve.

Windsteinnek szerencsére nemcsak a megjelenése, hanem a hangja és legfőképp a gitárjátéka is védjegyszerű: utóbbiban egyszerre van ott a Black Sabbath-féle ősdoom nyomasztása, a brit heavy metal – jelesül az Iron Maiden és a Judas Priest – ikergitáros ravaszsága, a Slayer kíméletlensége és a Black Flag-szerű hardcore/punk zenekarok dühe is. Harminc éve ez a gitárjáték határozza meg a Crowbar zenéjét, megfejelve Windstein az idők során egyre dallamosabbá váló, de mégis érces, férfias, karakteres bömbölésével. A The Serpent Only Lies alapkövét is ez adja: ugyan a legnagyobb Crowbar-dalt, a Lasting Dose-t ezúttal sem tudták megfejelni, a lemez, főleg a második felére, méregerőssé válik. A végtelen keserűséggel elordított Embrace The Light a legnagyobb dal, de a riffmentes Song Of The Dunes is csodaszép, ahogy a záró As I Heal is, amelynek mogorva záróriffje úgy zárja le ezt a lemezt, hogy az ember már várja a következőt.

E1 Music, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.