Koncert

A kisnyugdíjas Jézus

Ted Neely Bulgáriában

  • Soós Tamás
  • 2018. június 3.

Zene

Egyszerre lehangoló és elismerésre méltó, ha valaki élete végéig azt a szerepet tolja, amelyik a hírnév közelébe röptette, hiszen ami az egyik oldalról kitartásnak tűnik, a másikról a megújulás és a további sikerek elmaradásaként csapódhat le.

A rock and rollban nagyot csak egyszer gurító munkásemberek sorát gyarapítja Ted Neeley is, aki 1973-ban a Deep Purple frontemberét, az eredeti LP-n éneklő Ian Gillant kiütve kapta meg a Jézus Krisztus Szupersztár mozifilm címszerepét, de még 70 fölött is Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperájával turnézik.

Amit Szófiában láttunk, meglehetősen skizofrén: egy nyugdíjas Jézus, aki sminkkel, parókával tagadná le a korát, ám megtört hangját már nem tudja, de ez egy pillanatig sem zavarja. Míg az utána jövő Jézusok rendre elsumákolják a drámai csúcspont, a Gethsemane sztratoszférában kóborló magasait, addig Neeley bátran bukik bele a kihívásba, és macskajajgatássá torzult sikolyaival mélyíti tovább az Istenben kételkedő Jézus, na meg az őt hallgató közönség fájdalmát. És bizarr módon épp a megviselt énekével aktualizálja a megváltót már annak idején is esendő embernek láttató darabot. 2018-ban szó szerint hamis a messiás, aki csak csodavárást tud kínálni a követőinek, perspektívát nem, így feleslegesnek tűnik Júdás halála is, és járható útnak a hatalommal szemben civil ellenállást sürgető Simoné. Akaratlanul is kiábrándult darab születik az öreg Neeley főszereplésével, amit a néhol meglepően kreatív, a Jézust ostromló leprások jelenetét színpadra hulló fejekkel, Júdás öngyilkosságát pedig a háttérben kaszáló óriástáncosokkal szürreálisra hangoló rendezés is aláhúz, amikor Jézus megkorbácsolása alatt az emberiség sorscsapásait sorolja holokauszttól migránsválságig, és Magyarországnak is helyet szorít a vasútállomáson rostokoló menekültek fotójával.

Amúgy egy teljesen korrekt, a korábbi feldolgozásoknál se nem jobb, se nem rosszabb Jézus Krisztus Szupersztárt kapunk, amelyben megszületnek a hidegrázós csúcspontok (a főpapok dörgő baritonja, Mária Magdolna visszafojtott szenvedélye, Júdás zilált dühe és feledhetetlen magánszáma a fináléban), és ami félszáz év alatt mit sem kopott svunggal emlékeztet rá, mitől is volt annyira briliáns Webberék szatirikus humorú, a személyikultusz-építésnek és a felfelé nyaló, de lefelé rúgó reálpolitikusoknak is odaszúró musicalje.

Nemzeti Kultúrpalota, Szófia, április 6.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.