Az ellenzék félbolondnak titulált, aki rossz útra tévedt, és sok más hasonló ostobaság. Mérhetetlenül büszke voltam: az első mű, amely a tömegek ellenzésére talált - ez bizonyítja, hogy van valami jelentősége... Az első lépés a függetlenség felé." Az ifjú Richard Strauss nyugtázta ilyen elégedetten 1888-ban azt az erősen vegyes fogadtatást, amelyre Itáliából című szimfonikus költeménye lelt a müncheni ősbemutatón. "Sohasem élt még nagy művész, akit ezrek ne gondoltak volna bolondnak" - erősítette alkotói egóját Strauss, hogy utóbb aztán hosszú életén át kora legünnepeltebb, kultikus tisztelettel övezett zeneszerzője gyanánt szerepeljen. Olasz úti élményeit jelenetező kompozíciója, amelynek záró, negyedik tételében a népszerű Funicul, funicula triviális dallama is szerephez jutott, szombaton a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Strauss-koncertjét fogja megnyitni (Nemzeti Hangversenyterem, május 3., fél nyolc). A zeneszerző júniusban kikerekedő százötvenedik születésnapját mintegy megelőlegező hangversenyen Kocsis Zoltán még egy Strauss-darabot vezényel majd, s ez Az úrhatnám polgár kísérőzenéjéből összeállított szvit lesz, melyre a komponista levelezésében kicsinylően így utalt: "a kis Molière-dolog".
A hétvége másik főeseménye a Concerto Budapest orosz tematikával kecsegtető (Concerto Russo) sorozatának esedékes programja lesz - első felében Beethoven zongorát, hegedűt és gordonkát főszerepeltető Hármasversenyével (Zeneakadémia, május 4., fél nyolc). Jandó Jenő, Szabadi Vilmos és az alig huszonegy éves csellóművész, Szabó Ildikó (fotónkon) játssza majd e versenymű szólóit, hogy a második koncertrészben Keller András azután valóban orosz, sőt szovjet-orosz zenét intsen be együttesének. Szergej Prokofjev 1944 nyarán komponálta utolsó, 5. szimfóniáját, amelynek magasztos témáját így foglalta szavakba a szerző: "Az emberi szellem nagyságáról kívántam szimfóniát írni... Az 5. szimfóniában a szabad és boldog embert akartam megénekelni, lovagiasságát és szellemi tisztaságát. Nem merném azt állítani, hogy ezt a témát eleve kiválasztottam - inkább kisarjadt bennem és kifejezésre tört."
Egy csodálatraméltóan szabad ember emlékét idézi szerdán az immár hagyományos Hommage a Ligeti (Nemzeti Hangversenyterem, május 7., fél nyolc). A sokszereplős, Rácz Zoltán által igazított koncerten Ligeti György különböző alkotói korszakaiból szólalnak meg művek: így az 1965-ben Stockholmban ősbemutatott Requiem, az 1996-os Hamburgi koncert, vagy épp a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel az ezredfordulóról.
S végezetül három Bach két Bach-koncerten. A Liszt Ferenc Kamarazenekar szombati koncertjén (BMC, május 3., fél nyolc) a nagy Bach mellett a második fiú, Carl Philipp Emanuel jut érdemi szerephez, hogy kedden azután egy oldalági felmenő, Johann Christoph művei is megszólaljanak majd Vashegyi György és az Orfeo Zenekar Bach-estjén (BMC, május 6., fél nyolc).
