Rendet tenni az utóbbiak közt sem könnyű, de nem is feltétlenül szükséges, hiszen a fesztiválműfaj egyik célja és sikertényezője éppen a meglepetés, az új formák és tartalmak megteremtése. Valójában a fesztiválok sem mások, mint régi borok új palackban: egy adott Schubert-szonátát adott előadóval a megszokott helyszínen és időpontban is meghallgathatok, de azért hallgatom mégis az adott fesztiválon, mert előtte, mondjuk, egy dombon sétálhatok, a koncert egy átalakított gyárépületben van, és délelőtt a darab egy korábbi változata is elhangzik.
Fesztivál van kicsi és nagy, szerény és csillogó, helyi és nemzetközi, sokszínű és egylényegű, és sikerük vagy bukásuk szerencsére nem ezeken múlik. Sokkal inkább azon, hogy ki tudnak-e találni valami különlegeset (ez a könynyebb!), és el tudják-e érni azokat, akiket szerintük ez rajtuk kívül is érdekel. Magyarország inkább
a rejtett kincsek országa
- bár zenei nagyhatalomnak tartjuk magunkat, a konkrét nemzetközi érdeklődés és jelenlét a komolyzenét is tartalmazó fesztiváljainkon a kívánatostól és a lehetségestől egyaránt elmarad. Ha általánosságban keresünk rá európai komolyzenei fesztiválokra, számos oldalról egyszerűen hiányzik Magyarország, még olyanokról is, ahol gyakorlatilag az összes szomszédunk szerepel. Kifejezetten az országra keresve előbb-utóbb azért megjelenik a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Ha szerző szerint keresünk az európai fesztiválok között, Wagnerre Bayreuth után mindjárt a Müpa-beli Wagner-napok jelennek meg, ami erős helyezés, és ha valaki Bartók-fesztivált keres, az is hamar rátalálhat a szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztiválra. A marketing lényege azonban az lenne, hogy ne csak a meglévő, hanem a potenciális érdeklődőket is elérjük vele, a kultúrában azonban itthon még mindig megtalálható az a szemlélet, amely a marketinget businesshuncutságnak vagy reménytelenül és csakis pénzfüggőnek, nem ötletfüggőnek tartja, és abban reménykedik, hogy az ibolyát a sötétben is elárulja az illata. Ehhez azonban már túl sok a virág.
Annyi, hogy még ízelítőt is csak hiányosat lehet adni belőlük. Vannak zenei fesztiválok, amelyek régóta és alapvetően egy-egy nagy zeneszerzőhöz kapcsolódnak, az ő szülővárosában vagy fő működési helyén. Ezek tehát eleve építhetnek a helyben lévő szülőházra, templomra, operára, tárgyi emlékekre, de ez önmagában ott sem elég, minden alkalommal kell valami specialitás.
A lipcsei Bachfest (június 13-22.) idén a legérdekesebb Bach-fiút, Carl Philipp Emanuel Bachot helyezi a középpontba, születésének 300. évfordulóját ünnepelve. Az évfordulók mindig jól jönnek a fesztiváloknak is - a 2000-es Bach-évben hetvenezer látogatója volt a Bachfestnek. Puccini kedvenc lakhelyén, a szülővárosától, Luccától nem messze eső Torre del Lagóban, az idén a 60. születésnapját ünneplő fesztiválon (július 25.-augusztus 30.) a "szerelem" a központi téma - ehhez nem nehéz válogatni a zeneszerző művei közül. Salzburg, Mozart szülővárosa sosem panaszkodhat eladatlan jegyekre az Ünnepi Játékokon (július 18.-augusztus 31.), de ott is mindig kell újat nyújtani, és egy kis polgárpukkasztás sem árt, elsősorban az opera terén. A Mozart-művek egyébként nincsenek túlsúlyban, régi zenétől kortárs darabokig mindenféle zene hallható, idén például szufi énekek és egyéb iszlám zenék is. A nagynevű fellépők között Salzburgban idén is megtalálható Fischer Ádám, aki Bayreuthban is otthonos, de az általa vezetett és vezényelt Budapesti Wagner-napokat (június 12-22.) különleges minőségével sikerült szinte azonnal nemzetközi márkanévvé tennie. A legjobb Wagner-énekesek szűk elit csoportjából idejövő művészekkel gyakorlatilag egyedülálló bravúrt kínál, olyat, amilyet Bayreuth sem: a Ring négy részét szünnap nélkül, négy egymás utáni napon adják elő. A 16 órányi opera egészen kivételes élménye a négy nap alatt szinte egybekovácsolja a közönséget: a hosszú szünetekben a Müpa lépcsőjén-teraszán-füvén eszegetik a hazulról hozott elemózsiát, bort-pezsgőt kortyolva hozzá. A Bayreuthi Ünnepi Játékok (július 25.-augusztus 28.) a fesztiválvilág egyik nagy öregje, hiszen még Wagner indította el 1876-ban, s azóta - néhány év háború utáni kihagyással - folyamatosan üzemel, máig tiszteletben tartva a komponista akaratát, miszerint itt csak az ő operái kerülhetnek színre. Aki ebbe a szentélybe be akar jutni, hacsak nincs különleges jogcíme vagy befolyásos ismerőse, hosszú távra tervezzen, mert a várólisták is évekre előre betelnek. Szintén öreg és elegáns, mondhatni, tipikusan svájci fesztivál a luzerni: nagy nevek sorjáznak gyönyörű helyen, drága pénzért. Luzerniből mindjárt három fesztivál is van, egy húsvétkor, egy ősszel és a legismertebb augusztusban; idén ott lesz Bartoli, Lang Lang, Barenboim, Rattle, Midori stb., csak győzzük megfizetni. Mint ez immár szinte mindenütt szokásos, van egy, az eseménysort lazán összefűző gondolat, ez idén Luzernben a "psziché". Svájc szépségére és fizetőképes lakóira épít a Verbier-ben tartott fesztivál is; a sztárnévsorban (Hampson, Argerich, Szokolov, Kiszin stb.) ezúttal magyarokat is találunk: Perényi Miklóst, Fischer Ivánt, Várdai Istvánt, Takács-Nagy Gábort és az itthon fájdalmasan ritkaságszámba menő Rados Ferencet.
Verbier-vel kapcsolatban elhíresült az ott évekig fellépő Gidon Kremer levele a fesztivál igazgatójához, melyben minden további szereplését lemondta, mert elege lett abból a levegőből, amelyet a "szenzációhajhászás és eltorzult értékek uralnak", s ahol "a sztárok fontosabbak, mint a kreativitás". Ha ő mondja, lehet benne valami, s a kritika talán más hasonló fesztiválra is vonatkozhat. Kremer saját fesztiválja, a kamarazenére specializálódó burgenlandi Kammermusikfest Lockenhaus (azaz Léka, július 3-12.) idén 33 éves, s története során számos magyar fellépője is volt, mások mellett a Kelemen kvartett és Schiff András. Kár, hogy a szombathelyi Bartók Fesztivállal csak egyszeri kapcsolatfelvétel történt, pedig a két helység távolsága 32 kilométer, és a két fesztivál időpontja többnyire egybeesik. Lockenhausnál kicsit távolabb, de azért számunkra könynyen elérhető a Grafenegg Musikfestival (auguszus 14.-szeptember 7.) a helyi
kastélyban és parkjában,
s noha itt is sorjáznak a világhírességek, nem kell értük többet fizetni, mint ha a Müpa valamelyik jobb helyéről hallgatnánk őket, ha eljönnének ide. Grafeneggben az is átélhető, hogy milyen, amikor egy koncertet nem féltucatnyi bosszantó akadály leküzdése árán lehet élvezni, hanem minden simán megy: az információ bőséges, van parkolóhely, a jegy azonnal átvehető, van hol finomat enni-inni és nem rablóáron, a mosdók elérhetők, és így tovább. S ha valaki egyszer életében interneten jegyet vett, utána előzékenyen és időben kap értesítést a következő programokról, ellentétben a magyar zenei intézmények többségével, amelyek sajnálatosan kihagyják ezt az egyszerű és hatékony közönségszervezési módot, sok potenciális hallgatót veszítve így.
Hogy a szervezés, a közönség kényelme, hatékony és barátságos kiszolgálása milyen fontos, akár döntő jelentőségű, azt mindenki tudja saját tapasztalatából: a legjobb koncertet is beárnyékolják a mégoly apróságnak tűnő szervezési bakik és hanyagságok, s utóbb legalább annyi szó esik egy-egy - ráadásul fölösleges, elkerülhető - kényelmetlenségről vagy barátságtalan részletről, mint magáról a koncertről. A hiányos vagy nehezen elérhető információra és a gyatra nyelvtudásra ma már nincs mentség.
Kényelmen pedig nem feltétlenül süppedős székeket értünk, hiszen a jól kitalált, izgalmas fesztiválokért viszonylagos fizikai kényelmetlenséget is vállal a zenével jól tartott közönség. Jólesően elszaporodtak a saját birtokon, kertben, házban, faluban tartott fesztiválok. A barokk operák nagymestere, William Christie egy francia faluban talált rozzant udvarházat varázsolt újjá, és tervezett köré hatalmas, barokk szertelenségű kertet. Itt tartja a Dans les jardins de William Christie című fesztiválját (augusztus 23-30.), ahol a látogatók füvön, kőpárkányon, saját horgászszéken ülve hallgathatják a Juilliard School és a Jardin des Voix fiatal zenészeinek és énekeseinek napi tucatnyi koncertjét. Ennek a típusnak egyik kis hazai különlegessége a Csalog Gábor és Kemenes András által vezetett Vértesacsai Pajtanapok (augusztus 3-10.), amelyhez Csalog saját hétvégi háza környezetében talált megfelelő pajtát. A közel egy hétig tartó rendezvényen fiatal muzsikusok Kurtág műveit tanulják, és más szerzők művei mellett elő is adják. Pajtában, a franciaországi Tours melletti Meslay-ben rendezett rusztikus, igazi bensőséges hangulatú fesztiválokat Szvjatoszlav Richter is. Szintén faluban, emigrációjának helyén, Pradesben indította ma is működő fesztiválját (március 14-23.) a Franco-rezsimet és minden támogatóját bojkottáló néhai nagyszerű katalán csellista, Pablo Casals; a mesterkurzusok mellett a helyi és környező templomokban tartott koncerteken a mindenkori legnagyobbak játszottak. Glyndebourne, az egyik leghíresebb operafesztivál (május 17.-augusztus 24.) helyszíne sem világváros, hanem falu az angliai Sussexben, ahol saját házában alapította Sir John Christie, a gazdag zenekedvelő földbirtokos és operaénekes felesége, éppen 80 évvel ezelőtt. A többszörösen kibővített színházterem nem bírta tovább a népszerűséget, így 1990-ben a ház mellett megnyílt a modern, de tájba illő, kiváló akusztikájú új operaház; a parkban pedig tartja magát az elhíresült hagyomány: a hallgatóság a szünetekben a
füvön piknikezik
Az eredetileg főképp Mozart-operákat játszó fesztivál mára mindenevő lett, itt volt például Eötvös Péter Love and other demons című, kifejezetten Glyndebourne számára írt operájának az ősbemutatója.
Sajátos helyszín is inspirál fesztiválokat; ilyen Schiff András Omaggio a Palladio című fesztiválja (május 1-4.) a vicenzai Teatro Olimpicóban, a Palladio által épített, érintetlenül maradt színházteremben, ahol a saját nevét rejtő Cappella Andrea Barca elnevezésű zenekarával játszik. Schiffnek másik fesztiválja is van, amelyet Heinz Holliger oboaművésszel alapított a svájci Ittingenben.
Zongoraművész, Hauser Adrienne alapította és vezeti a Zongora Ünnepe Keleten című fesztivált: a tiszadobi Andrássy-kastélyban és parkjában kiválóságok játszanak négy napig, hosszú évek óta bizonyítva, hogy a kelet-magyarországi helyszín önmagában nem hátrány. Az idei fesztivál (augusztus 6-10.) megtartása a kastély felújítás utáni átadásától függ - egyelőre lehetségesnek látszik. Hegedűművész, Kokas Katalin a kezdeményezője és lelke az azonnal népszerűvé vált Kaposfestnek, azaz Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválnak (augusztus 13-19.), amelynek egész napon át tartó zenei eseményein és koncertjein kiváló nemzetközi és magyar művészek a legkülönbözőbb izgalmas felállásokban játszanak az itthoni koncertéletben sajnálatosan háttérbe szorult kamarazenét.
Különleges alapgondolatra épül a pannonhalmi apátságban rendezett Arcus Temporum (augusztus 22-24.): az elnevezésnek (latinul időív) megfelelően mindig két, egy kortárs és egy klasszikus zeneszerző műveit játsszák, melyek így egymásban tükröződve új arcukat mutatják fel. A fesztiválra olykor magát az élő szerzőt is sikerül meghívni. Idén három "főszereplő" lesz: Schubert, Morton Feldman és Klaus Lang.
Nem mindent hívnak fesztiválnak, ami lényegét tekintve mégis az, például Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar évek óta februárban rendezett "maratonjai", melyek során egyetlen (minden évben más) zeneszerző legkülönbözőbb műveit adják elő 12 órán keresztül a Müpa különféle helyszínein. Ilyenkor teljesen megtöltik a házat azok, akik ilyen alapos fürdőt szeretnének venni az adott zeneszerzőből.
Ma már a komolyzenei fesztiválokat is kiegészítik más művészeti eseményekkel, kiállításokkal, más műfajú zenével, tánccal, színházzal. Vagy éppen fordítva, a nagy művészeti fesztiváloknak mindig része a komolyzene: a rendkívül gazdag Holland Festivalnak (június 1-29.), az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválnak (augusztus 8-31.) és a többinek, évek óta már a Szigetnek is.
Jószerivel tehát az egész évet, de a tavaszi-nyári-őszi hónapokat biztosan eltölthetjük a legjobb fesztiválokkal. Akit a fentiek közül egy sem vonz, az ellátogathat a finnországi Kuhmóba (július 13-26.), ahol évente negyvenezren kíváncsiak a kamarazenei koncertek és a finn táj és tavak kínálta szépségre, vagy a szomszédos Ausztriába, ahol a Schubertiade májustól szeptemberig tart, vagy Krakkóba, a húsvéti Mysteria Paschaliára (április 15-21.) - és az összes többire, amit a világhálón felfedez.
