„A mostani újra fullos lesz”

  • rés a présen
  • 2022. április 5.

Zene

Két olyan külföldön élő magyar zenészt is láthatunk idén a Budapest Ritmo világzenei fesztiválon, akik még sosem léptek fel Magyarországon - ígéri Weyer Balázs programigazgató.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022.  március 24-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

rés a présen: Hogyan kapcsolódik egymáshoz a WOMEX és a Ritmo?

Weyer Balázs: A Budapest Ritmo indulását egyértelműen a Budapesten rendezett Worldwide Music Expo, a WOMEX inspirálta. Szerettük volna újraélni azt a pezsgést, de kevésbé az üzleti, jobban a kreatív részre koncentrálva. A saját ízlésünk után megyünk, a saját sztorinkat írjuk, miközben egyébként számos területen hosszú távon is együttműködünk, közösen dolgozunk ki európai uniós programokat, most például az általunk vezetett európai világzenei platform megalakításába vágtunk bele, amelyik az első magyar vezetésű EU-s kreatív platform lesz. A Ritmo persze kisebb méretű, mégis a közép- és kelet-európai térség meghatározó világzenei eseményévé vált a szakma számára.

rap: Hol tart most a fesztivál?

WB: Kétévnyi, kényszerű kihagyás után ez a mostani újra fullos lesz.

Egyre több az olyan specialitásunk, amelyekről a szakmában tudják, hogy mi értünk hozzá a legjobban.

Ilyen a visegrádi és a balkáni térség új előadóinak felfedezése, beindítása, de ilyen az is, hogy 2016 óta mi teremtettük meg az Európa Kulturális Fővárosa és a világzenei szakma évenkénti találkozásának lehetőségét, miáltal megnőtt a világzene jelenléte az EKF-programokban Európa-szerte. Új produkciók létrehozását is támogatjuk, illetve intim, egy-két fős produkciók koncertjeit. Az idei év újdonsága pedig a zenei dokumentumfilmek fesztiválja lesz. A tavalyi, járvány sújtotta kiadás után úgy gondoltuk, hogy színpadi koncertek egyszerű közvetítése helyett inkább zenés filmeket csinálunk, dokumentumfilmeket, illetve zenés etűdöket. Megfilmesített lemezeket, hosszú videóklipeket. Mi magunk sem tudjuk még, hogyan nevezzük ezeket. Tavaly Dresch Mihály, Cserepes Károly és az ODD ID készíthetett filmet, az idén pályázati úton végül Deva, illetve Paár Julcsi Uljana Quartetje nyerte el az ehhez szükséges pénzügyi és szakmai támogatást.

A filmes irányba való nyitás látványosan beindította a közös gondolkodást az egy generációhoz tartozó filmesek és zenészek között. Reisz Gábor, Damokos Attila, Szilágyi Fanni, Szimler Bálint, Karcis Gábor magasra tették a lécet tavaly készített filmjeikkel, az idén pedig zsűriként, mentorként is segítették a munkát.

 
Fotó: Nagyillés Szilárd

rap: Az idén mikor lesz a Ritmo?

WB: A koncertprogram gerince az Akváriumban zajlik április 8-án és 9-én. Előző nap, április 7-én a Szimplában lesz az úgynevezett showcase, hat, egyenként 30 perces koncerttel a pályázati úton bejutott zenekaroktól, két magyar, egy kanadai-magyar, egy szerb, egy lengyel és egy bosnyák produkció lép fel. Ők feltörekvő, fiatal vagy nemrég alakult zenekarok, vagy előadók, akiket a nemzetközi szakma feltehetőleg itt lát majd először. A szakmának szóló, szintén az Akváriumban tartott konferenciaprogramon a balkáni térségre, a következő évek EKF-városainak bemutatkozására és programjaira, illetve a film és zene találkozására koncentrálunk. Az Akvárium mellett a Toldi moziban is lesznek filmvetítések és beszélgetések. Levezetésképp pedig lengyel táncház, napzáró DJ-bulik a Toldiban és még sok minden más várja a látogatókat.

rap: Kik a kiemelt fellépők?

WB: Boszniából három fellépőnk is lesz, mert az elmúlt években a MOST nevű Kreatív Európa programunk miatt szinte a teljes balkáni térséget feltérképezhettük. Komoly hangsúly lesz Lengyelországon is, szintén három fellépővel, a már ismert Sutari és a Tegie Chlopy mellett a még viszonylag ismeretlen Sekunda is velünk tart. Az olasz Kalascima és a Besh O Drom először lép itt fel együtt, a Random Trip pedig izgalmas kémiai reakcióra lép majd Lukács Miklóssal, Palya Beával, Borbély Mihállyal. Láthatunk majd két olyan külföldön élő magyar zenészt is, akik még sosem léptek fel Magyarországon: a Boi Akih együttesben Kiss Dodót, illetve a gyerekkora óta Kanadában élő, Maliban és Burkina Fasóban is megfordult korást, Lukács Sophie-t.

rap: Ha új életet kapnál, világzenész lennél?

WB: Hogy milyen zenész lennék, az másodlagos, de azt tényleg sajnálom, hogy annak idején felhagytam az aktív zenéléssel. De azt hiszem, sokkal jobb közönség vagyok, mint amilyen alkotó lennék, és az évek során rájöttem, hogy ez is egy képesség. Igyekszem nem engedni abból az elvből, hogy nem léptetünk fel olyan művészt, akit mi magunk ne láttunk volna korábban élőben, hiszen semmilyen felvétel nem pótolhatja a helyszíni élményt. Szerencsére az elmúlt ősszel már sok nagyon emlékezetes élő zenei élményt szerezhettem. Nekem ez az egész arról is szól, hogy átadhassam, amit én is éreztem ezeken a koncerteken.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.