Koncert

A Snétberger Zenei TehetségKözpont 8. évfolyamának

Zene

A Snétberger Zenei TehetségKözpont 8. évfolyamának diákjai magával ragadó és változatos évzárót tartottak, amelynek sava-borsa az volt, hogy egy csomó spanyol és flamenco tematikájú darabot adtak elő; nemrég azért koncerteztek Spanyolországban, mert Snétberger Ferencet nemzetközi tehetséggondozási díjjal tüntették ott ki. A Berlinben élő gitárosnak érvényes és fenntartható válasza van Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi problémájára. A több darabban is untermannként fellépő „Feri bácsi” szisztémája közismert, évente összesen tizenkét hétig tanítanak – és nevelnek – Felsőőrsön, bentlakásos képzésen tehetséges, de nehéz helyzetben élő roma fiatalokat. Megalapozzák további zenei képzésüket, lehetőséget adnak nekik a zenei egzisztencia megteremtésére.

A többórás hangversenyt a tíz­évesforma Váradi Amanda pompás Tarantellája nyitotta. Előtte Beri Áron gitáros konferansziéként adta meg a keresetlen és jópofa alaphangot, semmi sem emlékeztetett a növendékhangversenyek olykor izzadságszagú, nyögvenyelős lefolyására. A csapat a nagy korkülönbségek ellenére is erősen összetartónak mutatkozott, s minden műfajban lelkesnek, elhivatottnak. Mindenki kiérdemelte a közönség elismerését, de néhányukat külön is ki kell emelni. Janszó Orsolya énekes az első növendék, akit egyből a hágai egyetemre vettek fel. Népdalduettjét Danyi Diánával, egy Arvo Pärt-szólamot és az egyik leghíresebb Händel-áriát tőle hallva ebben semmi meglepő nincs. Több jazz-zongorista is ugyanilyen kész produkcióval állt ki, közülük Kökény Richárd volt a legmeggyőzőbb, de Farkas Attila és Farkas Zsolt technikája is nagyon penge. Egyenesen léleg-zet­el­állító volt Horváth László hegedűs Zigeunerwiesenje és Lakatos Béla Robert Muczynski-interpretációja klarinéton.

Pesti Vigadó, április 28.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.