Sokszor igazolt tapasztalat, hogy a régizenei repertoárból Bach billentyűs művei reagálnak legkedvezőbben a modern hangszeren történő megszólaltatásra. A mai zongorák egzakt hangzása nagyszerűen szolgálja a plasztikus hangképzést, a tiszta rajzolatú ritmika megjelenítését és a világos artikulációt, mindez pedig rendkívül előnyös Bach billentyűs műveiben, legyen szó a Wohltemperiertes Klavierról, a Partitákról, a Két- és háromszólamú invenciókról, a Francia és Angol szvitekről.
Vagy éppen a zongoraversenyekről (amelyek eredetileg persze csembalóversenyek). Ezeknek külön ága a két, három, illetve négy zongorára írt versenyművek csoportja, amelyet – öt művet – legutóbb a francia David Fray, korunk egyik kiemelkedő Bach-interpretátora vett lemezre. Társaiul egykori tanárát, Jacques Rouvier-t és két kortársát, Emmanuel Christient és Audrey Vigoureux-t választotta (ők is Rouvier-növendékek), a zenekar az Orchestre National du Capitole de Toulouse vonósegyüttese.
Tárgyilagosság és indulat, tagoltság és éneklő dallamformálás, rugalmasság és energia – ezek lehetnek a hívószavak, ha jellemezni próbáljuk az öt versenymű szuggesztív, magas színvonalú megszólaltatását. A négy billentyűs muzsikus egységes zenei szemléletet képvisel, amelyben meghatározó az emocionalitás és a kontroll egyensúlya, a magasfokú hangszeres kidolgozás és a kreatív, színgazdag muzsikálás szelleme. A darabok ebben a kortalanul „stílusok feletti” interpretációban egyszerre szólalnak meg hamisítatlan barokk versenyművek és időtlenül modern kompozíciók gyanánt.
Erato, 2018
