mi a kotta?

Tűzijátékos dalok

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/33. hétre

„[A]mikor már nagyon öreg növendék voltam, és egy negyvenszemélyes kamarazene órán egy általam nem ismert szonátát játszottak, Weiner hirtelen leállította őket – szokása szerint. »Na kérem – mondja a zongorásnak –, mi volt a hiba?« Nem tudta. A hegedűstől is megkérdezte: »Mi volt a hiba?« Erre elkezdett sorra kérdezősködni mindenkitől, míg végül engem hagyott utolsónak. Én bizony éppen hetyegtem egy kislánnyal a hátsó sorokban. »Kérem, nem figyeltem, nem tudom, mi volt a hiba« – válaszoltam. Mérgesen rám nézett és azt mondta: »Mondja kérem, ha magába szúrnak egy gombostűt, csak akkor veszi észre, ha odafigyel?« Miután megtudtam, mi volt a hiba, ismét magyarázkodni kezdtem, hogy egy ismeretlen műnél honnan tudhattam volna. Erre Weiner ismét leégetett: »Kérem, elég soká tanult már nálam, hogy ennyi zenei ízlése legyen.«”

Banda Ede csellóművész visszaemlékezése szerint így oktatta tanítványait a 20. század egyik legnagyobb tanáregyénisége, Weiner Leó, akinek a tanítványai állítólag hallás után megismerték egymást. Solti Györggyel történt meg egyszer, hogy pár ütem játék után odafordult a partneréhez: „Mondja, mikor tanult Weinernél?”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.