Lemez

A szintidózse visszatér

Giorgio Moroder: Déjà Vu

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. augusztus 16.

Zene

Moroder Armani, Morandi és Vasari mellett alighanem a legnagyobb Giorgio a világtörténelemben. A fentebb sorolt élő és holt jelesek közül pedig valószínűleg ő az egyetlen, aki kiválóan el tud szórakoztatni egy fesztiválnyi 20–35 éves ittas bulizót egy dj-szettel (noha egy Vasari live actre, mondjuk, bármikor gondolkodás nélkül befizetnénk).

Az idén már 75 éves, dél-tiroli születésű mester a hatvanas évek második fele óta aktív zenész, ám a hálás utókor leginkább az egy évtizeddel későbbi munkáit értékeli, és nem is alaptalanul. Az ikonikus szintibasszusairól és még ikonikusabb bajszáról már messziről felismerhető szerző-producer pár év alatt feltalálta és csúcsra pörgette a korszak futurista kísérőzenéjét, a robotikus szintidiszkót, a nyolcvanas évek első felét eluraló szintipopot és a máig igen népszerű elektropopot. Sem az idő, sem pedig a hely nem elegendő arra, hogy felsoroljuk, mennyi mindent is csinált az olasz diszkópápa csak ebben a rövid időszakban (kábé 1977 és 1980 között), úgyhogy emeljük ki azokat a produkciókat, amelyek nélkül talán lehetetlen teljes éle-tet élni. Ott van az esszenciális Moroder-csúcsalbum, a From Here To Eternity, a Midnight Express-filmzenelemez (rajta a felejthetetlen The Chase-szel), a Blondie-val az Amerikai dzsigolóhoz írt Call Me, a különutas art-glam-rockot játszó Sparkst elektropopos irányba terelő No. 1 In Heaven, és persze mindenekelőtt a valaha élt legnagyobb diszkódívával, Donna Summerrel közös lemezek, köztük a popzenét forradalmasító, az intergalaktikus szexet krómosan csillogó, feltartóztathatatlanul pulzáló szintikkel és angyali vokálokkal lefestő I Feel Love. Aztán később jöttek a Take My Breath Away meg a Neverending Story-féle bűnös élvezetek, pár felejthetőbb produkció, Moroder pedig szépen lassan visszavonult. Neve a nullás évek elején, az elektropop térnyerésével vált újra megszokott hivatkozási alappá, ám visszatérésére egészen a Daft Punk két évvel ezelőtti, nagy sikerű lemezéig várni kellett, amelyen az agg szintidózse a francia robotemberek alázatos közreműködésével állított magának zenés emlékművet.

Azóta ismét felgyorsultak az események, Moroder dídzsézni és remixelni kezdett, majd belengetett egy új nagylemezt, ami már itt is van. Sajnos a Déjà Vuről igen nehéz bármilyen épkézláb gondolatot megfogalmazni. Néha kicsit funkys, de leginkább csak simán eléggé tuskó plázapopzene hallható itt vásári szintikkel és fülfájdítóan rádiós hangzással; van egy csomó sztár közreműködő (Kylie, Sia, Britney), de emlékezetes basszusoknak vagy refréneknek nyomát sem lelni, és az egész mintha kizárólag azt a célt szolgálná, hogy valami új telefont vagy fiatalos ruhamárkát reklámozzanak vele. Ennyiben nagyon is ráérzett a korszellemre Moroder, ami szép teljesítmény egy 75 éves embertől, szóval talán maradjunk is ennyiben.

Sony, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.