Lemez

A szintidózse visszatér

Giorgio Moroder: Déjà Vu

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. augusztus 16.

Zene

Moroder Armani, Morandi és Vasari mellett alighanem a legnagyobb Giorgio a világtörténelemben. A fentebb sorolt élő és holt jelesek közül pedig valószínűleg ő az egyetlen, aki kiválóan el tud szórakoztatni egy fesztiválnyi 20–35 éves ittas bulizót egy dj-szettel (noha egy Vasari live actre, mondjuk, bármikor gondolkodás nélkül befizetnénk).

Az idén már 75 éves, dél-tiroli születésű mester a hatvanas évek második fele óta aktív zenész, ám a hálás utókor leginkább az egy évtizeddel későbbi munkáit értékeli, és nem is alaptalanul. Az ikonikus szintibasszusairól és még ikonikusabb bajszáról már messziről felismerhető szerző-producer pár év alatt feltalálta és csúcsra pörgette a korszak futurista kísérőzenéjét, a robotikus szintidiszkót, a nyolcvanas évek első felét eluraló szintipopot és a máig igen népszerű elektropopot. Sem az idő, sem pedig a hely nem elegendő arra, hogy felsoroljuk, mennyi mindent is csinált az olasz diszkópápa csak ebben a rövid időszakban (kábé 1977 és 1980 között), úgyhogy emeljük ki azokat a produkciókat, amelyek nélkül talán lehetetlen teljes éle-tet élni. Ott van az esszenciális Moroder-csúcsalbum, a From Here To Eternity, a Midnight Express-filmzenelemez (rajta a felejthetetlen The Chase-szel), a Blondie-val az Amerikai dzsigolóhoz írt Call Me, a különutas art-glam-rockot játszó Sparkst elektropopos irányba terelő No. 1 In Heaven, és persze mindenekelőtt a valaha élt legnagyobb diszkódívával, Donna Summerrel közös lemezek, köztük a popzenét forradalmasító, az intergalaktikus szexet krómosan csillogó, feltartóztathatatlanul pulzáló szintikkel és angyali vokálokkal lefestő I Feel Love. Aztán később jöttek a Take My Breath Away meg a Neverending Story-féle bűnös élvezetek, pár felejthetőbb produkció, Moroder pedig szépen lassan visszavonult. Neve a nullás évek elején, az elektropop térnyerésével vált újra megszokott hivatkozási alappá, ám visszatérésére egészen a Daft Punk két évvel ezelőtti, nagy sikerű lemezéig várni kellett, amelyen az agg szintidózse a francia robotemberek alázatos közreműködésével állított magának zenés emlékművet.

Azóta ismét felgyorsultak az események, Moroder dídzsézni és remixelni kezdett, majd belengetett egy új nagylemezt, ami már itt is van. Sajnos a Déjà Vuről igen nehéz bármilyen épkézláb gondolatot megfogalmazni. Néha kicsit funkys, de leginkább csak simán eléggé tuskó plázapopzene hallható itt vásári szintikkel és fülfájdítóan rádiós hangzással; van egy csomó sztár közreműködő (Kylie, Sia, Britney), de emlékezetes basszusoknak vagy refréneknek nyomát sem lelni, és az egész mintha kizárólag azt a célt szolgálná, hogy valami új telefont vagy fiatalos ruhamárkát reklámozzanak vele. Ennyiben nagyon is ráérzett a korszellemre Moroder, ami szép teljesítmény egy 75 éves embertől, szóval talán maradjunk is ennyiben.

Sony, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.