Lemez

A tökéletes alibi

Thom Yorke: Tomorrow’s Modern Boxes

Zene

Nehezen viselem, ha egy férfi nyávog, és talán Thom Yorke az egyetlen kivétel.

Korábban még ide tartozott az egyértelmű Yorke-tanítvány, Matt Bellamy is, de a legutóbbi két Muse-album után lekerült a listáról, melyen most már a Radiohead frontembere az egyetlen szereplő. Valóban iskolát teremtő figura, és nemcsak a sajátos falzettje miatt – nagyon sok érdemét tudnánk most itt felsorolni, csak nincs elég helyünk hozzá.

Ráadásul az utóbbi időben tapasztalható némi megtorpanás is a hivatásos legenda karrierjében, és most nem csak a nagyon neves zenekaráról beszélünk. Bár persze említhetjük nyugodtan azt is, hiszen a legutóbbi Radiohead-album, a 2011-es The King Of Limbs nem hozta a korábbi művek színvonalát, ahogy a tavalyelőtti (többek között az RHCP-s Flea-t is felvonultató) szupergruppos próbálkozás, az Atoms For Peace sem szakította le a fejünket. Így az elektronikában egyre jobban elmerülő Yorke-tól sokan vártak már egy újabb szóló dobást, hiszen a nyolc évvel ezelőtti The Eraser igazán színvonalas darab volt, és a második Alkonyat-film soundtrackjére felvett Hearing Damage is remekül sikerült.

A Tomorrow’s Modern Boxesnak meglehetősen sajátos volt a megjelentetési módszere: Yorke az albumot a BitTorrenten keresztül tette elérhetővé úgy, hogy 6 dollárt fizethet érte, aki akar. Az első 24 óra alatt százezren töltötték le a lemezt, hat nap után pedig már egymillióan hallották (bár a nagy részük nyilván ingyen). És hogy mit hallunk? Ahogy az várható volt, egy barkácsmódszerrel felvett laptopalbumot a régi producer-haver, Nigel Godrich közreműködésével. Nyolc andalító dalt kapunk, melyek közül sajnos nem nagyon lehet kiemelni egyet sem – legalábbis pozitív értelemben. Oké, a Nose Grows Some-nak vicces a címe, a radioheades kollégával írt Guess Againben pedig legalább van egy kis élet, oszt’ csókolom. A többi számról többszöri meghallgatásra sem jut eszembe semmi, legfeljebb az, hogy a Pink Sectionnek elviselhetetlen a hangzása. Valahogy így néz ki a totális blöff, mert ami itt hallható, az tényleg az alibizés mintapéldája, és egyáltalán nem lepne meg, ha maga az elkövető is többször elaludt volna a felvételek közben. Remélhetőleg a készülő új Radiohead-lemez sokkal jobb lesz ennél.

2014, szerzői kiadás

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.