A banzáj vége - Ákos: Még közelebb (lemez)

  • - szami -
  • 2006. november 30.

Zene

Kovács Ákosból kifogyott a szufla. Nem kondicionális problémákra kell gondolni, inkább a kreativitás elapadására, a múzsátlanságra meg arra a koncepcionális zűrzavarra, ami sejthetően ebből is fakad.

Kovács Ákosból kifogyott a szufla. Nem kondicionális problémákra kell gondolni, inkább a kreativitás elapadására, a múzsátlanságra meg arra a koncepcionális zűrzavarra, ami sejthetően ebből is fakad. Ákos négy éve kiadott stúdiólemezéről, az Új törvényről annyit azért még el lehetett mondani (főleg az Alig hitted és az Ölelj meg újra miatt), hogy egyes részleteit sikerült kimondottan élvezetesre összeraknia, de a Még közelebb hallatán már ezt sem állítanánk. Inkább azt, hogy egy tucat, zenéjében, témájában és kidolgozottságában is erősen eklektikus dal szóródott fel valahogyan a lemezre.

Többszöri meghallgatás után sem világos, hogy az egykor az év énekese, az év szövegírója és a legkarizmatikusabb popszemélyiség díjakat kapott Ákosnak a megjelentetésen túl volt-e egyáltalán bármiféle átfogó elképzelése a lemezről. A választott témák között lehetetlen közös nevezőt találni, a számok sorrendje pedig csak növeli a zavart. Az albumkezdésnek választott Ennyi nem elég egy (csípejét riszáló nő utáni) viszonzatlan vonzódás megéneklése, amit viszont egy Minden most kezdődik el című és témájú, szűziesen lírai dal követ, hogy az Adj hitet című számmal a Németh Sándor vasárnapi prédikációit kísérő programzenéket überelve dobbantson el a startkőről egy önvallomás kifejtéséig. És ez így megy tovább egészen Szent Márton köpenyéig és a naivan drogellenes, refrénjében szinte a korai Tankcsapdát idéző Tű a vénánig. A dalszövegek közhelykavalkádjában ("Az éjjel sűrű, mint a folyton fojtó köd"; "Egyszer minden lator meglakol"; "Az égbolt üres, ezt tudja minden vak, de reggel felkel, és ragyogni kezd a Nap - mindennap"; nem beszélve arról, hogy "Egyszerre fájni kezd a lét") üdítő kivételt csak a Gépszabadság jelent. Ironikus és ötletes áthallások vannak a gépi/népi demokrácia, valamint Gép-/Népszabadság között, ahogyan az olyasfajta sorok is kifogástalanok, minthogy: "Éljen a gépi demokrácia! / Éljen a gép egyszerű fia! / Csak a mindennapi gépzsír meglegyen / Ami mindent egyformára ken." Kár, hogy az idézőjeleket Ákos nem rakta ki... Egyetlen sor kivételével még talán ettől is jobb az 1956. A profin hangszerelt dal valószínűleg az eddigi legjobb próbálkozás a téma popos megéneklésére - más kérdés, hogy Ákos miért mondja és honnét veszi a refrénben, hogy ma "Rólad beszélni sem szabad - 1956".

A Még közelebb döntően akusztikus gitáralapokra épül, de aztán, dalonként más-más arányban, mindenféle nyersanyag belegyömöszölődik a számokba, akár egy antitalentum szakács készítette zöldséglevesbe. Hol a vonósok vívnak a zongorával, hol meg a szinti feszül neki az elektromos gitár gerjedelmeinek, A lepkegyűjtő elmenne egy közepes rockopera vezérdalának is, miközben az előtte lévő Õszi tájkép tuti akusztikus gitáros, gyertyafényes unplugged, az utána lévő Gépszabadság pedig - a meg-megzúzott gitároktól eltekintve - B. Banzai-kompatibilis nóta. Ha Ákos meghallgattatta volna egy legalább közepes képességű dj-vel az anyagot, az illető alighanem hosszasan sorolta volna, hogy ebben a formában végül miért szegényebb ez a lemez annál, ami lehetőségként benne rejlett. Talán mégsem annyira szerencsés felállás, hogy a dalok, a szövegek és a hangszerelés is mind Ákos egyszemélyes melója.

Mindezektől függetlenül a Még közelebb, akárcsak az elődjei, rövidesen aranylemez lesz: a zenész honlapjára az Adj hitet című számból a lemez megjelenése előtt kábé két héttel kirakott ötven másodpercet napok alatt több mint hétezren töltötték le, és november elején a decemberre meghirdetett négy koncertre is elkelt már szinte az összes jegy. Jóllehet Ákosnál a zenei-tartalmi innovációs banzáj a jelek szerint a végéhez ért, a sztárgép - elsősorban a kitartó rajongók kenésének köszönhetően - továbbra is forgásban marad.

FalconMedia/Warner, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.