A banzáj vége - Ákos: Még közelebb (lemez)

  • - szami -
  • 2006. november 30.

Zene

Kovács Ákosból kifogyott a szufla. Nem kondicionális problémákra kell gondolni, inkább a kreativitás elapadására, a múzsátlanságra meg arra a koncepcionális zűrzavarra, ami sejthetően ebből is fakad.

Kovács Ákosból kifogyott a szufla. Nem kondicionális problémákra kell gondolni, inkább a kreativitás elapadására, a múzsátlanságra meg arra a koncepcionális zűrzavarra, ami sejthetően ebből is fakad. Ákos négy éve kiadott stúdiólemezéről, az Új törvényről annyit azért még el lehetett mondani (főleg az Alig hitted és az Ölelj meg újra miatt), hogy egyes részleteit sikerült kimondottan élvezetesre összeraknia, de a Még közelebb hallatán már ezt sem állítanánk. Inkább azt, hogy egy tucat, zenéjében, témájában és kidolgozottságában is erősen eklektikus dal szóródott fel valahogyan a lemezre.

Többszöri meghallgatás után sem világos, hogy az egykor az év énekese, az év szövegírója és a legkarizmatikusabb popszemélyiség díjakat kapott Ákosnak a megjelentetésen túl volt-e egyáltalán bármiféle átfogó elképzelése a lemezről. A választott témák között lehetetlen közös nevezőt találni, a számok sorrendje pedig csak növeli a zavart. Az albumkezdésnek választott Ennyi nem elég egy (csípejét riszáló nő utáni) viszonzatlan vonzódás megéneklése, amit viszont egy Minden most kezdődik el című és témájú, szűziesen lírai dal követ, hogy az Adj hitet című számmal a Németh Sándor vasárnapi prédikációit kísérő programzenéket überelve dobbantson el a startkőről egy önvallomás kifejtéséig. És ez így megy tovább egészen Szent Márton köpenyéig és a naivan drogellenes, refrénjében szinte a korai Tankcsapdát idéző Tű a vénánig. A dalszövegek közhelykavalkádjában ("Az éjjel sűrű, mint a folyton fojtó köd"; "Egyszer minden lator meglakol"; "Az égbolt üres, ezt tudja minden vak, de reggel felkel, és ragyogni kezd a Nap - mindennap"; nem beszélve arról, hogy "Egyszerre fájni kezd a lét") üdítő kivételt csak a Gépszabadság jelent. Ironikus és ötletes áthallások vannak a gépi/népi demokrácia, valamint Gép-/Népszabadság között, ahogyan az olyasfajta sorok is kifogástalanok, minthogy: "Éljen a gépi demokrácia! / Éljen a gép egyszerű fia! / Csak a mindennapi gépzsír meglegyen / Ami mindent egyformára ken." Kár, hogy az idézőjeleket Ákos nem rakta ki... Egyetlen sor kivételével még talán ettől is jobb az 1956. A profin hangszerelt dal valószínűleg az eddigi legjobb próbálkozás a téma popos megéneklésére - más kérdés, hogy Ákos miért mondja és honnét veszi a refrénben, hogy ma "Rólad beszélni sem szabad - 1956".

A Még közelebb döntően akusztikus gitáralapokra épül, de aztán, dalonként más-más arányban, mindenféle nyersanyag belegyömöszölődik a számokba, akár egy antitalentum szakács készítette zöldséglevesbe. Hol a vonósok vívnak a zongorával, hol meg a szinti feszül neki az elektromos gitár gerjedelmeinek, A lepkegyűjtő elmenne egy közepes rockopera vezérdalának is, miközben az előtte lévő Õszi tájkép tuti akusztikus gitáros, gyertyafényes unplugged, az utána lévő Gépszabadság pedig - a meg-megzúzott gitároktól eltekintve - B. Banzai-kompatibilis nóta. Ha Ákos meghallgattatta volna egy legalább közepes képességű dj-vel az anyagot, az illető alighanem hosszasan sorolta volna, hogy ebben a formában végül miért szegényebb ez a lemez annál, ami lehetőségként benne rejlett. Talán mégsem annyira szerencsés felállás, hogy a dalok, a szövegek és a hangszerelés is mind Ákos egyszemélyes melója.

Mindezektől függetlenül a Még közelebb, akárcsak az elődjei, rövidesen aranylemez lesz: a zenész honlapjára az Adj hitet című számból a lemez megjelenése előtt kábé két héttel kirakott ötven másodpercet napok alatt több mint hétezren töltötték le, és november elején a decemberre meghirdetett négy koncertre is elkelt már szinte az összes jegy. Jóllehet Ákosnál a zenei-tartalmi innovációs banzáj a jelek szerint a végéhez ért, a sztárgép - elsősorban a kitartó rajongók kenésének köszönhetően - továbbra is forgásban marad.

FalconMedia/Warner, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.