A lélek és a formák - Nagy Gergely: Angst. A városi harcos kézikönyve (könyv)

  • Keresztesi József
  • 2007. június 14.

Zene

"Formákon múlik az élet" - jelenti ki a regény névtelen hőse a könyv vége felé, az anarchista forradalmárnő piros virágokkal díszített fehér bugyijáról elmélkedve. A forradalmárnőknek is van alsóneműjük, s noha ez a tapasztalat megnyugtatóan hat az Angst hősére, megnyugvása csak átmeneti. Nagy Gergely regénye pedig semmi okot nem ad rá az olvasónak, hogy osztozzék ebben az érzésben.

"Formákon múlik az élet" - jelenti ki a regény névtelen hőse a könyv vége felé, az anarchista forradalmárnő piros virágokkal díszített fehér bugyijáról elmélkedve. A forradalmárnőknek is van alsóneműjük, s noha ez a tapasztalat megnyugtatóan hat az Angst hősére, megnyugvása csak átmeneti. Nagy Gergely regénye pedig semmi okot nem ad rá az olvasónak, hogy osztozzék ebben az érzésben.

Az Angst egy fiatal képregényíró története, akinek - rajzolótársával együtt - megadatik a kiugrás lehetősége, szerződést kínál nekik egy nagy lapkiadó. Képregénysorozatuk (az Angst) hatalmas siker, ám egy ponton a rajzoló megcsömörlik tőle, és otthagyja az egészet, szabadúszó hősünket pedig egy óriáscég alkalmazza, olyan életformába kényszerítve, amelytől mélységesen idegenkedik. Ezt követően ismerkedik meg a szóban forgó anarchistákkal, akik a kommunikációs csatornák manipulálásával támadják a Rendszert, eleinte nagy föltűnést keltve, később menekülésre, bujkálásra szorítva. A siker és

a bukás hullámverése

adja az Angst folyamatos háttérzaját. Az elkerülhetetlen összeomlás, amely felé hősünk élete tart, a formák széthullása is egyben. Az Angst fő problémája a forma kérdése, két értelemben is. Egyrészt elbeszélő hőse számára a világ - a város - a formára vonatkozó döntések sorozataként jelenik meg: épített környezet, öltözködés, dizájn, tárgykultúra, mindenhol a formai karakter válik a vizsgálat tárgyává. Barátjával például hoszszasan képesek elbeszélgetni a különféle focicsapatok mezviseleteiről, illetve az ebből fakadó tanulságokról; és azt se feledjük, hogy maga a képregény műfaja sem más, mint kőkemény formaművészet. A formára vonatkozó ítéletek túlhabzása, a formák halmozódásából kialakuló formátlanság meggyőző módon rajzolja elénk e világ ürességét, kiúttalanságát.

Másfelől a kötet gyengéjét is a formai-kompozicionális aránytalanságok jelentik. Helyenként elvékonyodik a sztorilájn, máshol pedig túlhúzott, túlírt epizódok bukkannak elő, amelyeknek a könyv egészéhez fűződő viszonya kérdéses marad (ilyen például a regénybeli képregény forgatókönyvének hosszas elővezetése, amely viszszafelé, a könyv egésze felől olvasva mintha elvesztené a jelentőségét). Minderre azonban ezúttal azt mondanám, hogy nem számít - illetve hát számít, hogyne számítana, engem viszont kevéssé érdekel. Ennek a könyvnek ugyanis sokkal érdekesebbek az erényei, mint a hiányosságai.

A legfontosabb talán a titkos hőséhez, a városhoz fűződő szenvedélyes viszony. Nagy Gergely Budapestje amilyen lenyűgöző, annyira nyomasztó panorámaként mutatkozik meg. Az Angst abban a pillanatában örökíti meg a várost, amikor az előző világ, a Kádár-kor tapasztalata éppen feledésbe merült, s immár csak kevesek emlékezetében él tovább: "Meg kellett érnem Budapest feltámadását. De nem lettem maradéktalanul boldog. Még akkor sem, ha tulajdonképpen mindig is arra vágytam, hogy egyszer végre befejeződjenek itt a világháborúk, és véget érjen ötvenhat. (É) Budapest visszavonhatatlanul imádnivaló és szexi lett."

Az Angst Budapest-képe érzéki és apokaliptikus, egyszerre tárulnak föl benne a múlt különböző rétegei és válik kontúrtalanná a jelen: "Ha idejössz, tisztában leszel azzal, hogy hol vagy, csak azt nem fogod tudni, mikor. Hogy milyen időben is jársz itt. Ez a tizenkilencedik század,

betonkemény

társadalmi viszonyok, múltba révedés, ez a századelő, építés, álmatlanság, ez a két világháború közötti sebzett, beteg világ. A smink alól vér szivárog. Az első világháborút akarjuk megnyerni visszamenőleg. És katasztrófaidő persze, folyamatosan, a soha véget nem érő ostromállapoté. Ez az újjáépülés tere, a lázas tervek, a nagy ívű, majd a visszavont, karcsúsított jövő tere." A tartósított apokalipszis rendkívül markáns, az egész kötet világát a saját képére formáló regényteret hoz létre, túl minden dramaturgiai döccenőn.

A másik fontos vonás, az Angst anarchisztikus rendszerkritikája épp a föntiekből, a felvázolt világ hiteles miliőjéből következően nem válik szárazzá vagy ideologikussá. Inkább csak egy kicsit távolivá lesz, mások ügyévé. A regény hőse ugyanis nem tesz különösebben nagy téteket a nagyvárosi forradalmárokra. Szimpatizál velük, alkalmilag menedéket is nyújt nekik, de a sorsa nem kapcsolódik szorosan a harcukhoz. Ehelyett a premisszákban, a csapdahelyzet diagnózisában találnak közös nevezőre. "Kávé, cigaretta, szövegrádió, tévéemlő, amelyből az életben maradáshoz szükséges képeket és színeket lehet szívni, napilap, szigorúan tabloid formátum, reggeli, ebéd, vacsora, felkelés, lefekvés, alkohol, orgazmus, munkahely - ezek vannak, ezek tartják egyben a tökéletlen és törékeny konstrukciót, amelyet életnek neveznek" - így a lemondó ítélet, ahonnan már nincs túlzottan sok értelme rákérdezni a fölszabadító küzdelem távlati céljaira. Nem is kérdez rá senki, a forradalmárok és a regény protagonistája között nem alakul ki semmiféle vita. A formák tobzódása átjárhatatlan labirintusként tornyosul a lélek fölé.

Nagy Gergely könyvét a konkrét társadalmi tárgyára irányuló konzekvens pesszimizmus teszi igen figyelemreméltóvá, és talán unikálissá is a fiatal magyar próza mezőnyében. Az irodalmi műhelybeszélgetések, pódiummatinék és fölolvasóestek világából nézve mindenesetre furcsák és valószínűleg kicsit cikik is a regény kérdésfelvetései. Annyi baj legyen. Gondoljunk az Angst tétova hősének nem is olyan távoli rokonára, az István elvtársat bújtató Parcen-Nagy Lőrincre, persze ha manapság egyáltalán olvassa még valaki A befejezetlen mondatot. A kíváncsiság, a szimpátia és a tanácstalanság hasonló keveréke munkál a két regényhősben, és talán hasonló kritikai ethosz a két szerzőben is.

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007, 381 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.