Kevés olyan történelmi esemény van, amit annyiszor és annyiféleképpen dolgozott volna fel a "népszerű-tudományos-szórakoztató" történetírás, mint a nürnbergi per. A gigantikus tárgyalássorozatról könyvet írt boldog-boldogtalan, dokumentumfilmek, sőt még színdarabok és játékfilmek is készültek, így aztán aki jobban beleásta magát a témába, mindent megtudhatott a vádlottakról. Mit ettek, mit ittak, hányas lábuk volt, jártak-e misére, kiverték-e a faszukat éjjelente. Minden kiderült, ami "érdekes" lehet, a közönség pedig vevő volt ezekre a tulajdonképpen lényegtelen dolgokra.
Annak ellenére, hogy a nürnbergi pert szétírták, meglehetősen egysíkú az esemény megítélése. A vádlottak közönséges bűnözők, rohadt gecik, mocskos gazemberek és így tovább, míg a másik - amerikai-szovjet-angol-francia - oldalon az igazság bajnokai foglalják el állásaikat. Az első megállapítás több mint ötven év elmúltával sem lehet vitatéma, a második azonban igen. Méghozzá vastagon.
A Nürnberg című dokumentumfilmet úgy kezdtem el nézni, mint a legújabb, híradórészletekkel feldúsított antifasiszta propagandafilmet, de szerencsére az alkotók nem érték be ennyivel. A film a perrel kapcsolatos sztereotípiák mellett - ugyanakkora mértékben - foglalkozik azzal is, hogy a szövetségesek, miközben az igazság bajnokait játszották, vigyáztak arra, hogy a számukra értékes embereket (tudósokat, mérnököket stb.) még véletlenül se küldjék a vádlottak padjára, vagy ha mégis, akkor még jelképesnek sem mondható ítéletekkel tegyék nevetségessé a tárgyalásokat. Megdöbbentő adat, hogy az 1945 és 1949 között lezajlott tizenhárom nürnbergi per (mert ennyi volt és nem csak egy) elítéltjeinek nagy része két (!) év után szabadult.
A film erről a képmutató, ocsmány játszmáról is megemlékezik Nürnberg kapcsán, ami feltétlenül érdem, noha nem dicsőség.
- legát -
Spektrum TV
