A nép ópiuma: Mint Prága Havannától (MSat: Címlapsztori (ismétlés))

  • - yusuf -
  • 1997. július 17.

Zene

Nagyon ritkán vagyok képes az MSat csatornát nézni, megmondom úgy, ahogy van; amióta a szomszéd hatéves ikrei megálltak a fejlődésben és újra bepisilnek, nem merek egyedül maradni a műsorával. Joggal kérdezheti bárki, hogy akkor most mi van? Nos, igazság szerint - rettegve bár, de - valami atavisztikus és ösztönös kíváncsiságtól vezérelve néha belepillantok, és úgy maradok.

Nagyon ritkán vagyok képes az MSat csatornát nézni, megmondom úgy, ahogy van; amióta a szomszéd hatéves ikrei megálltak a fejlődésben és újra bepisilnek, nem merek egyedül maradni a műsorával. Joggal kérdezheti bárki, hogy akkor most mi van? Nos, igazság szerint - rettegve bár, de - valami atavisztikus és ösztönös kíváncsiságtól vezérelve néha belepillantok, és úgy maradok.

Vasárnap este például a Címlapsztori című műsort láttam, igaz, ismétlés volt, de szerintem nem sokban különbözhetett az eredetitől. A téma a kubai VIT volt. Nem váltottam csatornát, mert ez a hétvégém valahogy Kuba jegyében telt: Ernesto Che Guevara hamvait Bolíviából Kubába szállították (és nem haza, ahogy a híradásokban szerepelt, Guevara argentin orvos volt, csak elzavarták onnan, mert a köszvényre dzsungelharcot írt fel mindenkinek), és a sarki éjjel-nappaliban megint nem volt tej, kenyér, cukor és cigaretta. És akkor a VIT. Asszem képtelen vagyok szavakba önteni, mennyire szörnyű volt. Nagyon. Rosszabb volt egy rajtunk demonstráló fogászkongresszusnál. Olyan szörnyű volt, hogy egy pillanatra megértettem a napalm feltalálóját.

A műsorban részt vett a napszemüveges keresztapajelmezbe bújt kubai nagykövet, a Fidelitas (akik nem mennek a VIT-re), aztán azok a fiatalok, akik mennek, egy szerencsétlen és reménytelen műsorvezető férfiú, Appel György vállalkozó, az Eurocartell főnöke (akit egy ponton elküldtek), valamint Papp Pál országgyűlési képviselő és seggfej.

Miért vagyok még mindig zaklatott?

Az, hogy a kubai hazudik, fölényeskedik és úgy tesz, mintha Kuba szabad lenne, az nem háborított fel, ezért kapja a fizetését, ez a dolga. Az sem zavart, hogy a fiatalok egy csoportja el akar menni Kubába - hát ki nem akar?, én is el akarok menni. Mondjuk, idegesített, hogy nem azt mondták: figyeljetek, barmok, hát szarunk bele az emberi jogokba, a börtönökbe, rendszerbe, minket a bícs, a szánsájn vonz, hallottuk, hogy a lányok-fiúk éjjelente könnyen barátkoznak, nagyokat lehet bulizni a strandon, viszünk kotont eleget, oszt annyit kúrunk, mint itt három évbe se. Ehelyett ment a tapasztalatszerzés-duma; az, hogy nem legitimálják a kubai rendszert, ha ott vendégszeretetüket élvezve részt vesznek az Összefogással az imperializmus ellen a világbékéért rendezvényen, á, fenéket. Belülről bomlasztanak majd. Bár el kéne szomorodni, hogy huszonévesek így képesek érvelni, mégsem teszem, ha a BIT és egyéb kapcsolt komcsirészei tényezők lehetnek itt, hát legyenek.

De azért Papp Pál egy jelenség: nagy ívben az 1936-os olimpiával indít (Owens aranyérmes lett, és jól tette, tehát a magyar fiatalok feketéknek álcázva nagyon gyorsan fussanak a havannai strandon?), szót ejt a moszkvai és Los Angeles-i olimpiákról is, hogy aztán sehova se érkezzen, de azért még belekeverje Deutsch Tamást és Prágát ("ha ez egy keményebb diktatúra, akkor több bátorság kell ott tüntetni").

Sokat gondolkodtam azon, miért nem akarta senki megérteni, mit akar a Fidelitas: annyit, hogy aki elmegy Kubába, az ne mondja magáról, hogy ő a magyar ifjúság képviselője. Azt akarták csupán, hogy ne legyen ilyen, ki-ki azokat képviselje, akiket: a BIT a BIT-et, a cserkészek a cserkészeket és így tovább. Na, erre jöttek elő Deutsch prágai akciójával, ekkor szóltak merészségről azok, akik eddig is emlékezetesen bátrak voltak, ugye. Az is jó volt, hogy nem kell belügyekbe avatkozni, meg hogy sok gazdasági lehetőség van Kubában, nem kéne ezeket feladni, magyarul beszélő kádereik vannak, kiváló sorban állásokat tudnánk onnan importálni. Eladni meg bármit lehet.

Egy ideje már, hogy idegesítenek az olyan alakok, akik, úgymond ráérezve a tömeges idegállapotra, szítják itt nekünk a posztkádárista hangulatot, akik ilyen könnyen összemossák a rendszer ellen tüntetőket (ami Prágában volt, ugye) a rendszer öntömjénezésével (ami a VIT lesz), akik így lekezelik - mert tehetik, mondaná TGM - azt a tényt, hogy rendszerváltás volt és demokrácia van, a kutyafáját. Aki azt mondja, hogy nem látja a különbséget a kubai VIT és a prágai tüntetések között, vagy reménytelenül hülye, vagy nagy gazember. P. Pálból bármi lehet.

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem zavar, ha egy közéletben mozgó baromnak nem számít, ha egy országban bebörtönöznek embereket, csak mert másként gondolkodnak (amit ő az előző rendszerben úgy úszhatott meg, hogy megfelelően gondolkodott, a rendszerváltás után meg azért, mert demokrácia van).

Magyarország jobb hely, mint volt, vegyék már tudomásul. Akkor is, ha az udvarban a kerti törpe helyett Thürmer Gyula csücsül.

- yusuf -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.