A Ráday sarkán - Három este a Stúdió "K"-ban (színház)

  • Csáki Judit
  • 2007. november 1.

Zene

A Stúdió "K" immár belakta új helyét, a Ráday utcai sarkot; áthozott a pincéből mindent, ami értékes volt, és odahagyta a vaskos-nehézkes lépcsősort. Feljött a felszínre.

A Stúdió "K" immár belakta új helyét, a Ráday utcai sarkot; áthozott a pincéből mindent, ami értékes volt, és odahagyta a vaskos-nehézkes lépcsősort. Feljött a felszínre.

Nagyon kevés a pénzük - Fodor Tamás kevés megalkuvásra és kellemetlen pénzszerző aktivitásra hajlandó a több érdekében, a jelenlegi finanszírozási rendszer pedig nem kifejezetten értékcentrikus. Amire nincsen pénz, azt ízléssel pótolják ki; abból itt sok van, minden értelemben. Ez persze nem folytatható a végtelenségig - ízléssel nem lehet munkáért fizetni -, tehát reménykedünk abban, hogy még a végtelenség előtt változik a szisztéma.

Barátságos-baráti, "tegeződős" színház - nincsen benne semmi procc, semmi yuppie; nincs aranyáron a ruhatár meg a büfé (lehet, hogy aki csóró, az nem pénzsóvár?). Van viszont jókora előcsarnok (kicsit nagyobb, mint maga a színházterem), lakályos "tangóstílben" tartva: néhány faasztal és innen-onnan padok meg székek; a plafonon és a falakon bábok lógnak, Németh Ilona bábjai régebbi előadásokból - az egész együtt markáns enteriőr, és olyan hangulatot áraszt, amely hibátlanul kompatibilis azzal, ami odabent, a színházteremben folyik.

A színházteremben meg áldozatos és elszánt munka folyik. A Stúdió "K" sokat játszik gyerekeknek - értelmiségi körökben eléggé természetes, hogy itt nevelődnek színházra a kölykök (amivel csak az a probléma, hogy akik ide járnak, menthetetlenül utálják a gagyit, a haknit, a barbiszínházat). A Stúdió "K" előadásai sosem hosszúak, ez kivált - de nem csak - a gyerekeknek jó; viszont a színház vendégmarasztaló, tehát előtte-utána eltölt az ember még egy-egy felvonásnyit, mert van termelőtől vásárolt jó bor, meg zsíros kenyér, tonhalas kenyér. A kritikus vigyázzon, mert itt a színészek-művészek is "laknak", leülnek, beszélgetnek - és kimenni sem tudnának máshol, hiszen persze művészbejáró sincsen.

A Vihar - Shakespeare alaposan meghúzott mesés drámájába Szeredás András illesztett vendégszövegeket Büchnertől és Marlowe-tól - soft meséből komorodik el a végére, és jókora svunggal belecsapódik a mába. Igaz ugyan, hogy Prospero - akit Horváth Zsuzsa nadrágban-zakóban, nemét vesztetten játszik a szigeten - csalárdság és árulás, vagyis gazemberség folytán veszítette el hatalmát, és nem szűnik a bosszúra gondolni, mégis afféle keménykezű, ám asszonylelkű uralkodó, aki varázslással fegyelmezi Calibánt, szeretettel óvja Mirandát, és megértőn használja ki Arielt. Fodor Tamás rendezésében Horváth Zsuzsa Prosperója rezignációból indít és ambícióhoz érkezik, de csak később, a végén. Amikor a gonosztevőket a szigetre varázsolja, hogy bosszúját beteljesítse, inkább leli kedvét a két gyermeklelkű fiatal, Miranda és Ferdinand összeboronálásában, mint gyönyörűségét a meglehetősen vegyes társaság kétségbeesésében. Utóbbiak közt akad kispályás bűnöző (Géczi Zoltán Antoniója, például), gyenge jellemű nagyravágyó (Tamási Zoltán Alonsója), becsületes és erélytelen kudarcpolitikus (Fodor Tamás Gonzalója) - hozzájuk illik Hannus Zoltán retardált és reflektálatlan vadembere, amiként Stephano és Trinculo komédiáspárosa is (Maday Gábor és Lovas Dániel); szép tabló az egész, bárhol megélne mindahány.

Nyakó Júlia titokzatos-öntudatos Arielje végül segít Prosperónak egy mérsékelt leckéztetésben. Aztán irány Milánó: Prospero elegáns piros nagyestélyit ölt, fölékszerezi magát, és női erélye teljes birtokában visszaveszi a hatalmat. Mikrofonba diktálja, mi hogy lesz mostantól - és ebben már nincsen semmi biztató: a gazemberek igába hajtva, megvéve kilóra. Reménykedni legföljebb a két pucér fiatalban lehet - de azok meg nem tudnak semmit. Tényleg a bűnbocsánat színjátéka ez, ahogy az alcím ígéri - látjuk nap mint nap.

Kőrösi Zoltán Orrocskák című regényéből Gyarmati Kata emelt ki színpadra való(nak látszó) motívumokat; ebből viszonylag laza és nagyon eklektikus szkeccssorozat született. Van benne cirkusz, szerelmi szál, anya meg Budapest, Bárány keresi Farkast, férfi a nőt, különleges szaglása révén leginkább orral. Az előadást Czajlik József rendezte - nagyjából letudás az egész, a becsületes és korrekt fajtából. De mégiscsak melléfogás - lehet hallani a máskor pontos színészek hamis hangjait, látni igyekezetüket, és igyekszünk mi is, drukkolunk, hogy vége legyen, mielőtt kínos lenne. Kifordult magából a Stúdió "K" játéktere: ahol ülni szoktunk, ott jönnek-mennek most, amit meg nézni szoktunk, ott feszengünk most. Nem sokáig, szerencsére. "Majd legközelebb" - ezzel búcsúzunk.

És legközelebb a Philoktétészre mentünk; Szophoklész hőse Lémnosz szigetén tengeti életét betegen és magányosan, irtózatos fájdalmak közepette. A sziget kis dobogó, körötte a tenger vékony csatorna, rajta papírhajó. A Kar szerepében Menszátor Héresz Attila fehérben varrogat oldalt, úgy beszél, mint egy ember, de hisz nem is antik szavalást, hanem jelenünkből kimetszett, perzselő konfliktushalmazt hallunk-látunk. Koltai M. Gábor rendező Sediánszky Nórával, állandó dramaturgjával alaposan megdolgozta a szöveget; kondenzálta, hozzápasszította a tér adottságaihoz: nagyon sűrű itt minden. Vereczkei Rita díszlete lepukkant, de kortárs, jelmezei pedig kortalanok. Huszár Zsolt Odüsszeusza szörnyeteg reálpolitikus - az ilyeneknek áll a zászló. Ha kinyírják, jön egy Héraklész, és csillámporral feltámasztja. A fiatal Neoptolémoszt Kovács Krisztián tán azért játssza halványabbra, mert hiába csapódik árulás és becsület közt, erőtlen alak, nincsen jövője, akkor sem, ha van.

Az előadás Mucsi Zoltán Philoktétészéé; Koltai M. Gábor rendezése erre a kidolgozott alakításra épít. Mucsi a figurát olykor túldolgozza; a kéztartás, a mimika - és persze a hang, a mozgás, a tartás, a járás - látványos kórképet jelenít meg: az erő túlhabzását. Igaza van, hogyne. El kell mennie bevenni Tróját. Nem kell elmennie bevenni Tróját. Mucsi Zoltán a tehetetlen szenvedély maga. Akár megy, akár marad, már felzabálta a rohadék hatalom, a cinikus Héraklész, a még romlottabb Odüsszeusz - de leng, leng a görög zászló. Ez a lényeg.

A Stúdió "K" kis színház - kevesek kiváltsága, hogy folyamatosan követik a munkáját. 'k tudják, hogy itt mindig minőségi munka folyik, nincs megúszás, nincs tuti és nincs linkség - aztán az előadások nagyon jók, elég jók, vagy gyengébbek. Pont, ahogy normális.

Szeptember 26., október 6., 26.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.