Végy 18 kerti sármányt - így kezdődik egy jobb recept az olasz szakácskönyvekben. S mivel a vándormadarak vonulási útja épp a mediterrán országok felett vezet, népszokás ezen a vidéken, hogy ilyenkor mindenki fegyvert ragad, és válogatás nélkül tüzel a madarakra. A legnagyobb mészárlást a Földközi-tenger szigetein végzik, hiszen a nyílt víz feletti repüléstől kifáradt madarak csak itt tudnak megpihenni. A zsákmány egy része a fazékba kerül, az ehetetlen sasok és más ragadozók viszont egyszerűen a földön maradnak. Nemrégiben német madarászoknak üzent Máltáról egy GPS-jeladó. A műszert egy békászósas hordozta, míg le nem puffantották. Az eset felborzolta a természetvédők kedélyét, hiszen a faj megmentésére Németország és az EU közel egymillió eurót költött.
A ragadozó madarak védelme meglehetősen bonyolult, hiszen számos tényező játszik szerepet egy populáció fennmaradásában. A költőterületen még csak-csak ki lehet sakkozni, hogy mi jó a madárnak, a vándorlás viszont ma is talány. "Nincs rálátásunk, hogy a vándorlás során és a telelőterületeken mi történik azzal a fajjal, amelynek megóvásán itthon dolgozunk" - mondja Palatitz Péter, a kékvércsevédelmi Life program koordinátora. Október elején ötvenkét kékvércsét szedett össze birtokán egy gazdálkodó, s ezzel újabb nemzetközi botrány kerekedett, ezúttal a ciprusiak miatt.
Az unió természetvédelmi alapja, a Life Nature, valamint Magyarország és Románia együttesen ugyanis
350 millió forintot
költ a Kárpát-medence kékvércse- (vespertinus-) állományának védelmére. A természetvédelmi és tudományos projekt során helyenként extrém sportnak is beillő erőfeszítéssel próbálják a faj életmódjának minden részletét megismerni, a kékvércse ugyanis ornitológiai szempontból különlegességnek számít: a ragadozók közül az egyetlen telepesen költő faj.
Ahogy a többi sólyomféle, a kékvércse sem rak fészket, hanem miután a vetési és dolmányos varjak fiókái kirepülnek, tojásaikat a hátrahagyott varjúfészkekbe rakják. Amíg a nyolcvanas években nem kezdték el módszeresen irtani a varjakat, nem is volt baj, a két faj vidáman éldegélt, de a varjak számának csökkenése a kékvércsére is hatással volt. Miként a mezőgazdasági szerkezetváltás is: a pockokkal, rovarokkal és békákkal táplálkozó madarak azokon az alföldi gyepeken érzik jól magukat, ahol birkákat és marhákat legeltetnek. A rendszerváltás idején azonban a külterjes állattartók csődbe mentek, a legelőket pedig beszántották, jobb esetben kaszálónak használják. Az élőhelyek leromlottak, a táplálékmennyiség megcsappant, a hazai populáció csökkent.
"A kékvércse esetében az lenne fontos, hogy fennmaradjon az a gazdálkodási forma, ami kedvez az állatnak. A gazdálkodók részéről ez mindössze némi odafigyelést igényel, illetve sok esetben anyagi támogatásra van szükség. Az olyan uniós támogatások, mint a Life egyik hatalmas fegyverténye, hogy a projektben részt vevő szervezeteknek együtt kell működniük, az eredményeket pedig komolyan számon kérik. Amikor a munkánk során szerzett ismeretek alapján javaslatokat teszünk, és ez érvényesül a szakpolitikában, tehát jogszabály és finanszírozás lesz belőle, azt komoly sikernek tartjuk" - mondja Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) igazgatója.
A kékvércseprojekt egyike azoknak a programoknak, amelyek bekerültek a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervbe. 2009-től a gazdálkodók, akiknek a földjein ezek a madarak fészkelnek, támogatást igényelhetnek. A vállalkozás nem példa nélküli: a túzok esetében a madarászok szívós munkával meggyőzték a gazdákat, hogy amikor aratnak, kerüljék ki a földön lévő madárfészkeket. Ma már ott tart a dolog, hogy a túzok védelmének épp a gazdák a szószólói.
Az MME kékvércsevédelmi munkacsoportja hasonló úton indult el. 3500 műfészket raktak a fákra,
rádiós jeladókkal
szereltek fel madarakat, hogy megvizsgálják, mely gazdálkodási formák kedveznek leginkább a vércsék táplálékszerzésének. "Idén igen jó évünk volt, megállni látszik a populáció csökkenése, sőt az, hogy 700-800 pár költött a tavalyi 500-600 helyett, biztató előjel a jövőre nézve" - foglalja össze az eredményeket Palatitz Péter.
"Eredményeik" egy részét azonban a vadászok lemészárolják. Különösen abszurd, hogy ez éppen uniós tagországokban történik. Minderre a laza vagy éppen hiányos vadászati szankciók adnak lehetőséget. A madarak a költőhelyeken szigorú védelmet kapnak, vadászatukat tiltják (ki akarna itthon pacsirtára vagy sárgarigóra, esetleg parlagi sasra vadászni?), Máltán és Cipruson viszont - bár a törvény ott is védi őket - gyakorlatilag büntetlenül lehet lődözni rájuk. A máltai hatóságok évek óta halogatják, hogy az EU közös madárvédelmi irányelvének megfelelő szabályozást hozzanak létre, és ezt betartassák. Málta többször kapott már dorgálást amiatt, hogy nem érvényesíti a közös jogszabályokat. A türelem mostanra fogyott el: október 17-én Málta végső írásos figyelmeztetést (Reasoned Opinion) kapott Brüsszeltől, a ciprusi esettel kapcsolatban pedig egy magyar EU-képviselő, Olajos Péter (MDF) fordult az Európai Bizottsághoz.
"Ha ezután sem történik semmi előrelépés, akkor az Európai Bíróság elé lehet vinni az ügyet. Kicsi a mozgásterünk, az ilyen ügyek átfutása több évig is eltart, de ezek a jogi eszközök állnak rendelkezésünkre" - mondta Olajos, aki a következő kérdést tette fel az Európai Bizottságnak: milyen lépéseket kíván tenni a nagymértékű illegális vadászat felszámolására? Az unió ugyanis meglehetősen konstruktív a programok megalkotásában, a szankcionálásban viszont gyenge, ezért ebben az ügyben is legfeljebb annyi történhet, hogy a renitens országot pénzbírságra ítélik, esetleg kizárják néhány évre a természetvédelmi pályázatokból.
Ettől pedig a mediterrán népszokások nem változnak meg. Sőt: David Camilierit, a nemzetközi madárvédelmi szervezet, a Bird Life szakemberét arcon lőtték, amikor egy önfeledt vadászatot akart leállítani. Így aztán a természet megóvásán munkálkodó szakembereknek már nem csak azért kell aggódniuk, hogy a vándorlás során a madarak hány százalékát szanálja a mediterrán lődüh, de a saját testi épségük miatt is. Tehetetlenségükben mehetnek a focimeccsekre a transzparensükkel.
(A témáról bővebben: www.falcoproject.hu)
