A Sportszigettől Havannáig - Paradise Lost: Paradise Lost; Audioslave: Out of Exile

  • Kiss Tibor
  • 2005. június 23.

Zene

Aki egyszer megmártózott a metál mélyebb bugyraiban, többé nem szabadul! - tartja a norvég mondás. Aki nem hiszi, hallgassa meg a Slayer Reign in Blood című lemezét.

Aki egyszer megmártózott a metál mélyebb bugyraiban, többé nem szabadul! - tartja a norvég mondás. Aki nem hiszi, hallgassa meg a Slayer Reign in Blood című lemezét. Fél óra az egész, de nem is kell több... - persze vannak, akik még próbálkoznak.

A Paradise Lost például 1990 óta ontja a korongokat. Két klaszszikus albummal feltalálta a gótikus doom-death stílust (Lost Paradise, Gothic), majd a kilencvenes évek közepén a heavy metal vizein érte el karrierje csúcspontját (Icon és Draconian Times). Ám elkövette azt a hibát, hogy egy multicéghez szerződött, tagjai rövidre nyíratták a frizurájukat, fekete selyeminget öltöttek, és megpróbálták lekopírozni a Depeche Mode-ot. Ezért előbb a rajongótábor ejtette őket, majd az EMI is - a Hos című lemez ugyanis nagyjából húsz vevőnek kellett a világon. Nick Holmes és csapata azóta minden koronggal a nagy visszatérést hirdette meg, így a Bronski Beat Small Town Boyának feldolgozását is csak a japán verzióra merték feltenni 2002-ben.

S ezzel el is érkeztünk a történet legújabb fejezetéhez, a súlyosan tömör Paradise Lost címet viselő albumhoz (mely június 12-én a Sportszigeten is elhangzott). Viszsza a gyökerekhez, a banda újra a régi és így tovább. A közel egyórás anyag a zenekar minden eddigi korszakából felvonultat néhány stílusjegyet, mégis koherens. A kamaszkori, hörgéssel kísért nyomasztó világfájdalom az évek során elegáns melankóliává formálódott; a hangszerelés profi, a dallamok fülbemászóak, a gitár ejtette könnyek szinte kifolynak a hangfalból - csak az a bökkenő, hogy ezt már eljátszották párszor. A Paradicsom magára talált, de merre tovább?

*

Iránymutatásban az Audioslave elődzenekarai (Soundgarden, Rage Against The Machine) is az elsők között voltak a kilencvenes években. Amikor 2000 őszén a megmondóember-énekes Zack de la Rocha otthagyta a Rage-et, kevesen gondolták volna, hogy az ugyancsak parkolópályára került grunge-szupercsapat idolja, Chris Cornell érkezik a zenészek mellé. A debüt-lemez 2002-ben jött ki, immár Audioslave néven, és nagyjából olyan lett, amilyennek mindenki várta: a szikár rage-es hangzás megmaradt, s Chris erőteljes hangjával időnként még jobban is ütött. Az idén azonban már sokkal inkább a grunge-é a főszerep, kábé a Soundgarden Superunknown-időszakából, ami önmagában még nem lenne baj. Csakhogy ezek a számok - vezesse bár a lemez az eladási listákat - egyszerűen unalmasak, patetikusak, tele rockallűrökkel és utánérzésekkel (mint a Worms Black Sabbath-os riffje). A rockzene lényegét, az eredendő nyerseséget csak itt-ott csíphetjük el - például a rage-esen durva és disszonáns Man or Animalban vagy a kellemesen pszichedélikus The Curse-ben, ami kellemesen emlékeztet Chris fájdalmasan szép szólólemezére (Euphoria Morning, 1999).

Jó lenne tudni, mit gondol róla Zack. Azon mindenesetre meglepődhetett, hogy egykori bandája május 6-án Havanna főterén adhatott koncertet. Hiszen annak idején mégiscsak ő volt a "felelős" a rage balos nézeteiért.

Sony-BMG, 2005; Interscope, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.