A teremtés remeke - Plácido Domingo Pécsett (Koncert)

Zene

Alighanem jobb rögvest a legelején túlesni az evidenciák kötelező felemlegetésén, vagyis elsütni mindazon patronokat, amiket már a hangverseny előtt teljes bizonyossággal lajstromba foglalhatott bármely élelmesebb sajtómunkás. Nos, az operaénekesi megakoncert merőben problematikus műfaj, ráadásul a szervezés munkája, mint hazánkban mindenkor, ezúttal is jócskán hagy maga után kívánnivalót. Valamint: a 67 esztendős tenorfejedelem hangja már nem a régi, ám a művész közmondásos muzikalitása és túlcsorduló személyisége most is kipótolja az esztétikai fogyatkozásokat, s hozzá énekel operát, operettet és hispán zarzuelát, nekifut a magyar nyelvű dalolásnak, majd az obligát ráadásszám, Lara Granadája után boldog meghatottsággal fogadja az egybegyűltek álló ovációját. Mindez tehát tény és való, ám fájdalmasan keveset árul el a múlt szombati eseményről, s egyszersmind a teremtés Plácido Domingo nevű mesterremekéről.

Alighanem jobb rögvest a legelején túlesni az evidenciák kötelező felemlegetésén, vagyis elsütni mindazon patronokat, amiket már a hangverseny előtt teljes bizonyossággal lajstromba foglalhatott bármely élelmesebb sajtómunkás. Nos, az operaénekesi megakoncert merőben problematikus műfaj, ráadásul a szervezés munkája, mint hazánkban mindenkor, ezúttal is jócskán hagy maga után kívánnivalót. Valamint: a 67 esztendős tenorfejedelem hangja már nem a régi, ám a művész közmondásos muzikalitása és túlcsorduló személyisége most is kipótolja az esztétikai fogyatkozásokat, s hozzá énekel operát, operettet és hispán zarzuelát, nekifut a magyar nyelvű dalolásnak, majd az obligát ráadásszám, Lara Granadája után boldog meghatottsággal fogadja az egybegyűltek álló ovációját. Mindez tehát tény és való, ám fájdalmasan keveset árul el a múlt szombati eseményről, s egyszersmind a teremtés Plácido Domingo nevű mesterremekéről.

Mert Domingo nem egyszerűen nagy tenor, olyanból ugyanis már jó néhányhoz volt szerencséje az operakedvelő emberiségnek, s ha nagyon keressük, még ma is akad egy-kettő kívüle; és nem is pusztán derűsen laza, korosodó szupersztár, még ha olykor maga is behúzódik e megtévesztően lakályos szerepbe. Nem, Domingo olyasformán ikonja a férfias grandezzának, ahogy elhunyt pályatársa, Luciano Pavarotti a teli szájas boldogságé volt. Aligha túlzás hát, hogy a korban, amikor jószerével már a modorosság is stílusszámba megy, előadó-művészi létezését tüneményszerűnek ítéljük.

Ám térjünk csak a koncertre, annál is inkább, hiszen mindezekről a ritka adományokról, s ráadásképp a mégoly méltóságteljes öregedés szívszorító jelenségéről is e viharos, bár szerencsére csapadékmentes pécsi éjszakán győződhettünk meg újra. Domingo, akinek csak magyarországi debütálása óta 35 hosszú év telt el, mostanság már gyakorta kénytelen változatlanul üzembiztos pianóira, falzettes puhításaira hagyatkozni koncertprogramja során, de hangjának félreismerhetetlen színét, gordonkát idéző bársonyát váltig őrzi. S őrzi szinte kamaszos telhetetlenségét is, amellyel újabb és újabb szerepeket, szólamokat és áriákat kebelez repertoárjába, s amelyről pécsi hangversenye is tanúskodott. Mert igaz, don Rodrigo áriája Massenet Cid című operájából és Sorozabal mester zarzuelakesergője, a No puede ser! kimozdíthatatlan sarokpontjai a Domingo-féle koncerteknek, de már Richard Rodgers South Pacific című musicaljének a legendás basszista, Ezio Pinza számára írt slágere (Some Enchanted Evening) és Mascagni filoszemita operájának, a Fritz barátunknak szép cseresznyekettőse vajmi ritkán hangzik fel egyetlen estén. S akik előszeretettel emlegetik a szabadtéri tenorkoncertek művészprostituáló jellegét, meghallgathatnák éppenséggel a Walkür Tavaszi dalát a latinos tüzű Siegmund előadásában.

Latin erőkben amúgy bővelkedett az este, hiszen Domingón kívül a nagyszerű és állandó koncertkísérőként figuráló Ana María Martínez (aki egyebek közt Vereczkey Szilvia autentikusan duhaj belépőjével remekelt) és a tehetséges Rossana Potenza is a szélfútta pódiumra lépett. Domingo oldalán a ráadásban együtt énekelték De Curtis emlékezésre ösztönző slágerét (Non ti scordar di me), s alkalmasint valóban nem fogjuk egyhamar feledni értékes közreműködésüket. Ám örök emlék gyanánt a hol önironikusan legénykedő, hol meg önnön elmúlását kidaloló Domingo képét őrizzük majd. Az álruhás fejedelemét, aki akaratlanul is lépten-nyomon leleplezi inkognitóját.

Expo Center, Pécs, augusztus 2.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.