Ablak Tibetre. Kortárs tibeti elbeszélők (könyv)

  • Gy. B.
  • 2008. június 26.

Zene

A noran köteteit recenzáló írásainkban oly sokszor tettük már szóvá a kiadványszerkesztés hiányosságait, hogy ezúttal az a fair, ha a jelen antológiát fordító és szerkesztő Madaras Takács Réka dicséretével indítunk
A noran köteteit recenzáló írásainkban oly sokszor tettük már szóvá a kiadványszerkesztés hiányosságait, hogy ezúttal az a fair, ha a jelen antológiát fordító és szerkesztõ Madaras Takács Réka dicséretével indítunk: világos stílben megírt tanulmányával, a beválogatott írók rövid életrajzaival és a novellákhoz fûzött lábjegyzeteivel értõn kalauzolja az olvasót ebben az ismeretlen világban. A mûvek persze ezek nélkül is érdekesek, már csak a Tibetet körüllengõ misztika miatt is; és a spanyol nyelvû mágikus realizmuson edzõdött magyar közönség alighanem ezekben az alkotásokban is díjazza a modernitás és az õsi hagyományok egyidejû jelenlétét. De az úton levés, a valahová megérkezés vágyának a motívumát, amely szervezõ eleme majd mindegyik novellának, csak a szerkesztõi utószó ismeretében érthetjük meg igazán. Mert mit tekintsünk tibeti irodalomnak? A tibeti származásúak Tibet-tematikájú, de kínai nyelvû mûveit, amiket a tibetiek nem akaróznak tibetinek tekinteni? A tibeti nyelven írt mûveket, amik viszont jóformán nincsenek is? Vagy azt, amit a tibeti olvasók is elfogadnak tibeti irodalomnak? Valószínûleg mindezek összességét, hiszen a nyugati értelemben vett széppróza alig néhány évtizedes csupán, mivel az irodalom közegét, a nyelvet, korábban egyszerûen nem használták erre. Ez a probléma önmagában is rendkívül izgalmas, és egyfajta kulcsot ad a közölt darabokhoz, valamint íróik fura életvilágához, nap mint nap átélt dilemmáihoz.

Noran, 2008, 304 oldal, 2999 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”