A noran köteteit recenzáló írásainkban oly sokszor tettük már szóvá a kiadványszerkesztés hiányosságait, hogy ezúttal az a fair, ha a jelen antológiát fordító és szerkesztõ Madaras Takács Réka dicséretével indítunk: világos stílben megírt tanulmányával, a beválogatott írók rövid életrajzaival és a novellákhoz fûzött lábjegyzeteivel értõn kalauzolja az olvasót ebben az ismeretlen világban. A mûvek persze ezek nélkül is érdekesek, már csak a Tibetet körüllengõ misztika miatt is; és a spanyol nyelvû mágikus realizmuson edzõdött magyar közönség alighanem ezekben az alkotásokban is díjazza a modernitás és az õsi hagyományok egyidejû jelenlétét. De az úton levés, a valahová megérkezés vágyának a motívumát, amely szervezõ eleme majd mindegyik novellának, csak a szerkesztõi utószó ismeretében érthetjük meg igazán. Mert mit tekintsünk tibeti irodalomnak? A tibeti származásúak Tibet-tematikájú, de kínai nyelvû mûveit, amiket a tibetiek nem akaróznak tibetinek tekinteni? A tibeti nyelven írt mûveket, amik viszont jóformán nincsenek is? Vagy azt, amit a tibeti olvasók is elfogadnak tibeti irodalomnak? Valószínûleg mindezek összességét, hiszen a nyugati értelemben vett széppróza alig néhány évtizedes csupán, mivel az irodalom közegét, a nyelvet, korábban egyszerûen nem használták erre. Ez a probléma önmagában is rendkívül izgalmas, és egyfajta kulcsot ad a közölt darabokhoz, valamint íróik fura életvilágához, nap mint nap átélt dilemmáihoz.
Noran, 2008, 304 oldal, 2999 Ft
*****
