Ablak Tibetre. Kortárs tibeti elbeszélők (könyv)

  • Gy. B.
  • 2008. június 26.

Zene

A noran köteteit recenzáló írásainkban oly sokszor tettük már szóvá a kiadványszerkesztés hiányosságait, hogy ezúttal az a fair, ha a jelen antológiát fordító és szerkesztő Madaras Takács Réka dicséretével indítunk
A noran köteteit recenzáló írásainkban oly sokszor tettük már szóvá a kiadványszerkesztés hiányosságait, hogy ezúttal az a fair, ha a jelen antológiát fordító és szerkesztõ Madaras Takács Réka dicséretével indítunk: világos stílben megírt tanulmányával, a beválogatott írók rövid életrajzaival és a novellákhoz fûzött lábjegyzeteivel értõn kalauzolja az olvasót ebben az ismeretlen világban. A mûvek persze ezek nélkül is érdekesek, már csak a Tibetet körüllengõ misztika miatt is; és a spanyol nyelvû mágikus realizmuson edzõdött magyar közönség alighanem ezekben az alkotásokban is díjazza a modernitás és az õsi hagyományok egyidejû jelenlétét. De az úton levés, a valahová megérkezés vágyának a motívumát, amely szervezõ eleme majd mindegyik novellának, csak a szerkesztõi utószó ismeretében érthetjük meg igazán. Mert mit tekintsünk tibeti irodalomnak? A tibeti származásúak Tibet-tematikájú, de kínai nyelvû mûveit, amiket a tibetiek nem akaróznak tibetinek tekinteni? A tibeti nyelven írt mûveket, amik viszont jóformán nincsenek is? Vagy azt, amit a tibeti olvasók is elfogadnak tibeti irodalomnak? Valószínûleg mindezek összességét, hiszen a nyugati értelemben vett széppróza alig néhány évtizedes csupán, mivel az irodalom közegét, a nyelvet, korábban egyszerûen nem használták erre. Ez a probléma önmagában is rendkívül izgalmas, és egyfajta kulcsot ad a közölt darabokhoz, valamint íróik fura életvilágához, nap mint nap átélt dilemmáihoz.

Noran, 2008, 304 oldal, 2999 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.