Lemez

Actress: Dj-Kicks

  • Velkei Zoltán
  • 2015. augusztus 16.

Zene

Darren J. Cunningham profi labdarúgóként kezdte fiatalon, majd egy sérülés visszavonulásra késztette a 2000-es évek első felében. Actress néven találta meg újra önmagát: 2008 óta négy albumot szerzett, Werk Discs nevű kiadója pedig a hibrid tánc­zenék kicsi, de biztos pontjává vált. Zenei hangzására egyfajta álmos, párás szürkeség jellemző, lo-fi esztétikája egyedi hangzású, modern tánczenei ritmusokkal tökéletesedik ki. Érdekesség, hogy alapvetően nem a számait tekintik kiemelkedőnek – lemezeit inkább egyben méltatják a szakírók.

További érdekesség, hogy Actress lemezlovasi oldala eddig relatíve ismeretlen maradt: pár YouTube-videót leszámítva nem igazán dokumentált, hogy miket szeret hallgatni és játszani. Ezért is különleges ez a Dj-Kicks mixe, ami 2015-ben csodával határos módon valóban hozzá tud tenni valami különlegeset az életműhöz, ráadásul kiváló összeállítás, amelynek méltó helye van a !K7 huszadik éve (!) futó kultikus sorozatában.

Kísérleti melódiák, nehéz törtek, zajos hangorkánok és persze nyers négynegyedek a mix meghatározó elemei. A húsz felvételben több műfaj múltbéli nagyjai (Autechre, Chez N Trent, John Beltran, Mark Fell) találkoznak korunk fiatal tehetségeivel (Lorenzo Senni, Beneath, Shxcxchcxsh), és a sok váratlan zene annak ellenére is működik egyben, hogy alig vannak érdemi keverések a szűk egy órában. Actress többnyire csak jó érzéssel lehalkítja az egyik számot, miközben indítja a másikat. S akkor a legerősebb, amikor magát állítja a középpontba: a Bird Matrix talán az első zenéje, ami önmagában is roppant figyelemfelkeltő.

!K7/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.