Lemez

Actress: Dj-Kicks

  • Velkei Zoltán
  • 2015. augusztus 16.

Zene

Darren J. Cunningham profi labdarúgóként kezdte fiatalon, majd egy sérülés visszavonulásra késztette a 2000-es évek első felében. Actress néven találta meg újra önmagát: 2008 óta négy albumot szerzett, Werk Discs nevű kiadója pedig a hibrid tánc­zenék kicsi, de biztos pontjává vált. Zenei hangzására egyfajta álmos, párás szürkeség jellemző, lo-fi esztétikája egyedi hangzású, modern tánczenei ritmusokkal tökéletesedik ki. Érdekesség, hogy alapvetően nem a számait tekintik kiemelkedőnek – lemezeit inkább egyben méltatják a szakírók.

További érdekesség, hogy Actress lemezlovasi oldala eddig relatíve ismeretlen maradt: pár YouTube-videót leszámítva nem igazán dokumentált, hogy miket szeret hallgatni és játszani. Ezért is különleges ez a Dj-Kicks mixe, ami 2015-ben csodával határos módon valóban hozzá tud tenni valami különlegeset az életműhöz, ráadásul kiváló összeállítás, amelynek méltó helye van a !K7 huszadik éve (!) futó kultikus sorozatában.

Kísérleti melódiák, nehéz törtek, zajos hangorkánok és persze nyers négynegyedek a mix meghatározó elemei. A húsz felvételben több műfaj múltbéli nagyjai (Autechre, Chez N Trent, John Beltran, Mark Fell) találkoznak korunk fiatal tehetségeivel (Lorenzo Senni, Beneath, Shxcxchcxsh), és a sok váratlan zene annak ellenére is működik egyben, hogy alig vannak érdemi keverések a szűk egy órában. Actress többnyire csak jó érzéssel lehalkítja az egyik számot, miközben indítja a másikat. S akkor a legerősebb, amikor magát állítja a középpontba: a Bird Matrix talán az első zenéje, ami önmagában is roppant figyelemfelkeltő.

!K7/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)