Hol volt, hol nem volt, úgy negyvenöt évvel ezelőtt megszületett a ska Jamaicában. Azokban az években vívta ki függetlenségét Jamaica, így a ska feldobott hangulata és zenei újításai egyaránt elválaszthatatlanok az ország nemzeti büszkeségétől. Úgy szokás mondani, hogy a ska a szigetország válasza volt a New Orleans-i rhythm and bluesra.
Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy - a rhythm and blueséhoz - hasonló felállású, rezesekkel súlyosbított zenekar játszotta, ugyanakkor a dallamban komoly szerepet kapott a helyi mento népzene, a ritmusban pedig a producer és soundsystem-guru Prince Buster által honosított hangsúlyeltolódás. Prince Buster mellett a Skatalites, az Ethiopians, a Wailers és a Toots and the Maytals lett ennek az új - s zömében instrumentális - tánczenének az első letéteményese.
Mielőtt a ska Budapestre ért volna, a hetvenes évek végén tett egy mozgalmi kört Angliában, majd a következő évtizedben Amerikában. Angliában a punkkal kokettáló "ska-revival" igen-igen népszerű zenekarokat hívott életre (Specials, Madness, Selecter, Bad Manners), Amerikában pedig "third wave" címszó alatt vagy a metállal (Mighty Mighty Bosstones, Fishbone) állt össze, vagy a popos posztpunk (Sublime, No Doubt, Rancid) mentora lett. Ez utóbbi akár a végét is jelenthette volna, de megúsztuk, hál' isten.
Sőt. Most az van, hogy nézhetünk bárhova, mindenütt teszi a dolgát, lásd Mexikóban a Los de Abajót, Argentínában a Los Calzonest, Franciaországban az N&SK-t, Londontól Havannáig a Ska Cubánót, az oroszoknál a Leningrádot, a hollandoknál a The Rotterdam Ska-Jazz Foundationt és így tovább. Hazáig.
Nálunk a ska eddig szigorúan a "föld alatt" virágzott, mégsem mondanám, hogy a "Pannonia Allstars" név csak önironikus fordulatként állja meg a helyét. Hiszen annál, hogy a pannoniás tagok korábbi zenekarai - így a CsizmáSKAndúr, a MeSKAlin vagy a Böiler - mennyire voltak ismertek vagy ismeretlenek, jóval fontosabbnak tűnik, hogy tisztességesen kijárták a maguk iskoláját.
A Pannonia Allstars Ska Orchestra 2003 tavaszán alakult meg, s igen gyorsan beizzította a magyar skaéletet. Skatábort szervez és (a Blue River állóhajón) skaklubot futtat, tizenhat skazenekarnak lemezkompilációt szerkesztett (Skaland), és skaműsort indított a Tilos Rádióban, továbbá már olyan komoly társaságokat látott vendégül, mint a Toasters, a Bad Manners, a Rotterdam Ska-Jazz Foundation és a New York Ska Jazz Ensemble. 2003-ban demót jelentetett meg (Pannonia Allstars Ska Orchestra), 2005-ben koncertfelvételt (All Night Long - Live At Artemovszk), s most kijött az első "igazi" stúdió-albuma is, az amerikai Megalith Recordsnál. Többnyire - a koncertlemezhez képest is - új számokkal.
A lemezborítón "jamapesti" utcakép: az egyik oldalán bérházak, a másikon pálmafák. Ez a kettősség - már nyelvileg - több dalszövegben is tetten érhető, de arról nincs szó, hogy a skának afféle magyarított mutánsát hallanánk. Az tű-nik ki inkább, mintha megmutatná a PASO, mi mindennel - és ki mindenkivel - ügyködött idáig: a korai Hello Gagarin kissé túlcsordultan vidám, a Where Can I Go?-n vendégeskedő amerikai King Django a reggae, míg a Mek it a date-en a német Dr Ring-Ding a ragga felé húz, de ezzel együtt a becsületes-tradicionális ska felé mutatva azért kirajzolódik valami főféle csapásirány. A Balkan Fever, az Ignorance, a Rudie's Got A Soul és a dubba hajló Waiting for Salvation című szám ebbéli minőségében is tuti befutóm, meg úgy egyáltalán: ezekkel Budapestnek jó híre vihető szerte skavilágban.
S milyen jó a trombitás!
Megalith Records, 2005
