"Ez a zene megszabadít a haláltól" (James Blood Ulmer)

  • Schreiber László
  • 1999. október 6.

Zene

Október 7-én a Royal Music Hallban - a valamikori Lenin körúton, a valamikori Vörös Csillag Filmszínházban - James Blood Ulmer kvartettje szerepel. Hogy Ulmer neve széles körben ismert e hazában, az semmiképp nem állítható, de hogy egy rendkívüli koncert előtt állunk, az biztosan.
Október 7-én a Royal Music Hallban - a valamikori Lenin körúton, a valamikori Vörös Csillag Filmszínházban - James Blood Ulmer kvartettje szerepel. Hogy Ulmer neve széles körben ismert e hazában, az semmiképp nem állítható, de hogy egy rendkívüli koncert előtt állunk, az biztosan.

James Blood Ulmert véletlenül ismertem meg. 1983-ban a kezembe akadt a Jazz Forum 1982/2-es száma, melyben három oldalon keresztül írtak Ornette Coleman Prime Time-járól és a tőle elszakadó harmolodic no-wave törekvésekről, így többek között Bloodról. A folyóirat tartalmazott egy Ulmer-interjút is; ez utóbbi volt az, ami annyira megragadott. Ilyeneket mondott: "Hendrix merész fickó volt, meggyújtotta a gitárját, és a fogaival játszott. Vakmerő volt, akárcsak Coltrane. De ne aggódj, ez a harmolodikus zene megszabadít minket a haláltól. (...) Szeretem azt a zenét, amelyre az emberek kénytelenek fizikailag reagálni." Pontosan tudtam, hogy egy rendkívüli emberre bukkantam, és alig vártam, hogy végre megismerhessem a zenéjét. Rá egy évre aztán a rádió bemutatta Odyssey című lemezét, majd két év múlva meghívták a Debreceni Jazzfesztiválra. Az a Black Rock Band-koncert meglehetősen eltért a lemezfelvételtől - közelebb állt a rhythm and blueshoz, a funkyhoz -, és minden képzeletemet felülmúlta, kifulladásig táncoltam magam. A rádió leadta ezt a koncertet, és én két éven keresztül - amíg nem lehetett külföldre utazni - szinte csak azt hallgattam. JBU bennem azóta is csak önmagával vetekszik. Mostanáig éppen negyvenszer láttam.

Blood mindig más, nem lehet megunni, de ha ugyanolyan, akkor is jó. Mélységben, intenzitásban, szenvedélyességben John Lee Hooker, Champion Jack Dupree vagy Little Richard és Coltrane mérhető hozzá, illetve egy vele azonos nagyság: Jimi Hendrix. Hendrixszel és Wes Montgomeryvel (akinek nagy rajongója volt) lehetetlen nem összehasonlítani: bár zenéjük más, mégis, mégis mindenki úgy emlegeti Bloodot, mint aki Jimi és Wes óta a legjobb, legeredetibb. Hogy pontosan milyen is ez a zene? Amerikai, New York-i, fekete, de - mint Túri Gábornak mondta - "nem lehet mindent megnevezni. A zene, az zene... Én tudom, hogy mi a jazz; nem az, amit az emberek annak neveznek." Az biztos: senki sem játszik úgy, ahogyan ő. Nagyszerű, rendkívüli zenész Bill Frisell, David Torn, a néhai Sony Sharrock is, de Blood más, ő azt mondja, "a zene az életről, a sorsról szól", és úgy is zenél. Személyesen 1988-ban Wiesenben ismerkedtünk össze, azóta párszor megénekelt minket is. "I believe in you, all away from Hungary" - énekelte nekünk.

Blood zenéje a koncertjein teremtődik, még ha "képtelenség" is felfogni, honnan van benne ennyi energia. Gitárja jajong, sikolt, őrjöng, letaglóz, máskor simogat, beszél, vigasztal. Nagyon szeretem különösen érdes hangján énekelt dalait, melyek olykor kimondottan személyesek, olykor mindenkihez szóló bluesprédikációk. Debrecenben előbb csak önmagában dúdolgatta, hogy "fuck your lover", aztán a basszusgitáros Amin Alira pillantva, akit a koncert előtt egy fehér lánnyal lehetett látni, már nagy vihogások közepette, neki címezve. Blood funkyjai, a kétértelmű Funk Allnight, a Funky Lover, koncertjeinek legfelszabadultabb, legérzékibb pillanatai. Olyankor - vagy amikor legbulisabb "mulatósát", az istennek hálát adó Thank You Lordot játssza - a közönség mindig táncra perdül. Ez jellemzi Third Rail nevű formációját, melyet a 90-es évek közepén Bill Laswell-lel és Amina Claudine Myersszel alakított meg; közben vonósnégyeseket használt a felvételeiben, és újra összehozta az Odyssey Bandet.

Mostani kvartettjében Amina Myers, a kiváló billentyűs szerepel. JBU ötvenhét éves, játéka és több kompozíciója mintha líraibbá, "montgomerysebbé" kezdene válni. Általában felhangzik a bensőséges My Prayer s az In the Name of God - e dalokat időnként most is áttörik Blood drámai szólói, melyekben mintha az elűzött halál jelenne meg újra. A feszültség és a megnyugvás váltakozásait fokozza Myers empatikus zongorajátéka és Doug Hammond figyelmes, inspiratív dobkísérete. Koncertjeik hangulata néhány utóbbi CD-re (Music Speaks Louder than Words, Reunion, Forbidden Blues) emlékeztet, de azért más. Hetedikén majd megérted, miért megyek utána tovább.

Schreiber László

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.