Koncert

Akela

  • Kovács Bálint
  • 2013.12.07 13:11

Zene

"Ha azt mondják, hogy na végre, megjött az eszed: megalkudtál valamiben, abban biztos lehetsz" - fenyeget a Farkastörvények megjelenése óta a programadó Akela-dal, a Farkasok vagyunk.

Épp húsz év telt el azóta, és pont ennyi idő kellett, hogy kiderüljön, Katona "Főnök" Lászlónak mégsem volt igaza: a sok feloszlás és újraalakulás miatt ki tudja, hányadszor megrendezett Farkasnapon egy lehiggadt, józan Akela zenélt a Club 202 színpadán, és bár valójában senkinek sem hiányzott ez a nyugodtság, megalkuvásról legalább nem volt szó. Persze ez az állítás némiképp paradox. Közkeletű vélekedés az Akeláról, hogy primitív zenekar, pedig a jobban sikerült lemezeiken a szövegek kifejezetten emlékezetesek (sőt több korosztály és réteg számára meghatározóak) voltak, a zene pedig kellőképpen hatásos és nemegyszer összetett thrash metal. Ugyanakkor a színpadi show teljességéhez a farkasbőr öltözék, néha pedig egy kasza, illetve az extrém koncerthelyszínek mellett azért szinte hozzátartozott a botrányosság is - például egy szesztől összeeső vagy legalább szégyenteljes dolgokat elkövető frontember.

A napokban ötvenéves, alapító tagok nélkül maradt Főnök azonban mintha minden eddiginél komolyabban venné a zenélést, ami a koncert technikai értelemben vett színvonalának persze kifejezetten jót tett, és valójában a hangulattal sem volt nagy baj a roppant lelkes közönséggel csaknem megtelt klubban. Már csak azért sem, mert tényleg nagyon jó ötlet volt az elejétől a végéig lejátszani a Farkastörvények minden dalát (kivéve a Bolhacirkuszt, mert azt csak választások évében veszik elő az aktuális nevekkel kiegészítve): a legjobb számokat önmagukért, a többit meg kuriózumként volt jó hallani. A műsor további része igazi best of volt szerencsésen kevés új dallal, mit sem csökkenő intenzitással, olajozottan, jó hangzással, perfekten.

De azért valami vállalhatatlan mégiscsak történhetett volna.

Club 202, október 31.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba.