A Filharmóniai Társaság koncertje

Zene

A Filharmóniai Társaság koncertje, - amelyet vendégkarmesterként az amerikai második liga érdemes képviselője, a 2011-ig Seattle komolyzenei életét vaskézzel uraló Gerard Schwarz irányított, két, egymástól fényévnyi távolságban elhelyezkedő művet párosított össze.

A rövid első részt Schubert kéttételes Befejezetlen szimfóniája alkotta, míg a szünet után Leonard Bernstein III. (Kaddish) szimfóniája következett a koncert jó előre nyilvánvaló, bár korántsem problémamentes szenzációja gyanánt.

A Schubert-szimfónia nyitódallama, amelyet legalább a Hupikék törpikék révén ötéves kor felett mindenki jól ismerhet, figyelemre méltó zenekari ambícióval és önbecsüléssel hangzott fel, s hasonlóképpen jól indult a második tétel is. Utóbb aztán mindkét tétel során lankadt valamelyest a koncentráció, s ebben lehetett némi része Schwarz nem éppen kikezdhetetlen technikájának is. Legalábbis ezt sejthettük elsőre, azonban a hatalmas apparátusú, kórusokkal gazdagon stafírozott Kaddish-szimfónia előadása jóval biztosabbnak mutatta a karmester irányítói működését. A pár nappal Kennedy elnök megölése után, azaz éppen félszáz éve bemutatott mű különlegessége, hogy a narrátor megszólalásai melodramatikus jelleggel ruházzák fel a szimfóniát. A Mahler-hatást nyíltan vállaló, szemérmetlenül hatásos zenét évtizedeken át Bernstein saját, lilás-rózsaszín szövegével együtt adták elő, s ez nem vált a mű előnyére. Pár éve a Bernstein-barát és holokauszt-túlélő Samuel Pisar új, személyes és direkten a történelmi tragédiához kapcsolódó szöveget írt a szimfóniához, s így Budapesten is ez a változat hangzott fel, méghozzá az idős Pisar szenvedélyes előadásában. Másként ugyan, de ez a nemes szándékú verzió is apasztja némiképp a zene elemi hatását, ám a láthatóan lelkes kórus néhány megszólalása és Meláth Andrea szépen fókuszált énekszava így is erőteljes élményt teremtett.

Magyar Állami Operaház, október 28.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.