A Filharmóniai Társaság koncertje

Zene

A Filharmóniai Társaság koncertje, - amelyet vendégkarmesterként az amerikai második liga érdemes képviselője, a 2011-ig Seattle komolyzenei életét vaskézzel uraló Gerard Schwarz irányított, két, egymástól fényévnyi távolságban elhelyezkedő művet párosított össze.

A rövid első részt Schubert kéttételes Befejezetlen szimfóniája alkotta, míg a szünet után Leonard Bernstein III. (Kaddish) szimfóniája következett a koncert jó előre nyilvánvaló, bár korántsem problémamentes szenzációja gyanánt.

A Schubert-szimfónia nyitódallama, amelyet legalább a Hupikék törpikék révén ötéves kor felett mindenki jól ismerhet, figyelemre méltó zenekari ambícióval és önbecsüléssel hangzott fel, s hasonlóképpen jól indult a második tétel is. Utóbb aztán mindkét tétel során lankadt valamelyest a koncentráció, s ebben lehetett némi része Schwarz nem éppen kikezdhetetlen technikájának is. Legalábbis ezt sejthettük elsőre, azonban a hatalmas apparátusú, kórusokkal gazdagon stafírozott Kaddish-szimfónia előadása jóval biztosabbnak mutatta a karmester irányítói működését. A pár nappal Kennedy elnök megölése után, azaz éppen félszáz éve bemutatott mű különlegessége, hogy a narrátor megszólalásai melodramatikus jelleggel ruházzák fel a szimfóniát. A Mahler-hatást nyíltan vállaló, szemérmetlenül hatásos zenét évtizedeken át Bernstein saját, lilás-rózsaszín szövegével együtt adták elő, s ez nem vált a mű előnyére. Pár éve a Bernstein-barát és holokauszt-túlélő Samuel Pisar új, személyes és direkten a történelmi tragédiához kapcsolódó szöveget írt a szimfóniához, s így Budapesten is ez a változat hangzott fel, méghozzá az idős Pisar szenvedélyes előadásában. Másként ugyan, de ez a nemes szándékú verzió is apasztja némiképp a zene elemi hatását, ám a láthatóan lelkes kórus néhány megszólalása és Meláth Andrea szépen fókuszált énekszava így is erőteljes élményt teremtett.

Magyar Állami Operaház, október 28.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.