Lemez

Alvvays: Antisocialites

  • Lang Ádám
  • 2017. október 14.

Zene

A torontói zenekar 2014-es, cím nélküli bemutatkozó lemezével katapultált az indie rock élmezőnyébe, még a szcénában nagy jelentőségű amerikai főiskolás rádiók toplistáját is megjárták vele. A kilencvenes években kelta folkot játszó The Rankin Familyből érkező gitáros-énekesnő, Molly Rankin vezette csapat nem kapott vérszemet: három év alatt készítette el Antisocialites című második nagylemezét.

A bemutatkozó albumra a Tennis zenekar és a Beach Coast között félúton elhelyezkedő, napfényes jangle pop volt a jellemző, amit most egy eklektikusabb hangzásvilág váltott fel, a dalok túlnyomó része pedig szakítós, odamondós témákat tartalmaz. A Plimsoll Punks egy vászoncipős punk srácnak beszóló shoegaze-téma, a meglehetősen sematikus Heyt kellemesen lökött elektronikus fillek dobják fel, az Already Gone balladája Jesus And Mary Chain-es zajokkal operál. A JAMC tagjához, Jim Reidhez egy vicces fangirlös számot is címeztek (Lollipop – Ode to Jim), amelyben nemcsak az Iggy Pop / lollipop rímpár hangzik el, de a lemez legjobb poénja is, egy refrén elején ellőtt visszhangeffekt formájában. A legjobb szám mégis az első lemez hangulatát visszaadó Dreams Tonite – a doo-woppal kacérkodó, szakítás utáni középtempójának köszönhetően. Az album többi szerzeménye azonban néhány jobb momentumot leszámítva meglehetősen szegényesnek tűnik. Nincsenek maradandó refrének, igazi tetőpontok, ráadásul Molly Rankin éneke sok esetben indokolatlanul affektálós. Mindezt nem tudja feledtetni a Forget About Life pozitív hangulatú, bugyogó szintikkel kísért, összebújásra hívó zárása sem.

Polyvinyl Records, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.