Lemez

Ami a szívén, az a száján

Björk: Utopia

  • - minek -
  • 2018. február 20.

Zene

Björk Guðmundsdóttir Sugarcubes utáni, immár pont negyedszázados pályafutása során egy­valamit biztosra vehettek a rajongók: a művésznő időről időre meg fogja lepni őket.

Ezen ugyan szokás, sőt illendő rendre elámulni, de mivel az őt módfelett kedvelők is akként tekintenek rá, mint akitől minden kitelik, már nehezebben képes valódi meghökkenést kiváltani. Két éve például egy szakítós tárgyú, kissé nyomasztó, ám zeneileg kifejezetten érdekes albummal, a Vulnicurával jelentkezett, amiről maga is azt sejtette, hogy nem maradhat közvetlen folytatás, méltó pár nélkül. Az idén előbb néhány mutatóba szánt, kislemezen kiadott dal szaladt ki a keze alól, majd a kissé felkavaró (a Hungry nevű berlini drag művész által tervezett) lemezborító látott napvilágot, ahol Björk arcát a grafikán egy női genitáliára emlékeztető valami fedi. Az Utopia meghallgatása után lesz nyilvánvaló, hogy a Vulnicurát egy minden korábbinál monumentálisabb zeneanyaggal tetőzi be: 71 percet egyetlen korábbi Björk-lemez sem számlált, ez már a tripla progrock lemezek terjedelme. Bánatunkra vagy szerencsénkre, Björktől távol áll a konceptalbumokra jellemző túláradó epikusság vagy a hajánál fogva előrángatott kerettörténet. Ő inkább végigmeditálja a lemez összes percét, s igazság szerint a hallgató nem is fogja elunni e terjedelmes vallomást, amiről maga a szerző-előadó, az ezúttal is társául szegődő ünnepelt producer, a venezuelai Arca, no meg számtalan vendég zenész gondoskodik. Jórészt lassan bontakozó, sokszor repetitítv szerkezetű, minimalista melódiákból építkező kompozíciókat raktak össze – táncolni talán, ha egyre lehet, a Sue Me vége már-már tényleg techno, de ez sem kifejezetten diszkószám.

Björk korábban azt ígérte, hogy a Vulnicura vonósai után ezúttal fuvolák és fafúvósok jönnek, s így is lett: a hangszereket megannyi tehetséges izlandi hölgyből álló fúvóskórus szólaltatja meg. A dalok jórészt futurisztikus meditációk: a lemez létrehozása, s annak tükörképeként a befogadása is afféle terápia, mely a megsebzett Föld és a megsebzett lélek gyógyulását szolgálja. Björk hangja szokásos sokszínűségében ismerős és egyben simogató: tényleg olyan tónuson szólal meg, amelynek nyomán elcsendesedik valami ott, legbelül. Hol zaklatottan, hol szinte lakonikusan, hol meg túlvilági poézissel szól legintimebb vágyairól, mély csalódásairól, hibáiról, tévedéseiről és mindig megújuló reményeiről, a precízen helyre-tétre komponált zene pedig körülöleli és alátámasztja minden aranyszavát. Az Utopia egy „klasszicizálódott” alkotó műve. Voltaképpen távol áll tőle minden forradalmi késztetés, de az egykor őt is éltető és ikonná emelő popzenei gesztus is, amivel különben már rég leszámolt.

One Little Indian, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.