Lemez

Fénnyel árnyékot

Anna von Hausswolff: Ceremony

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. augusztus 25.

Zene

A templomi orgona a kulturálisan egyik legterheltebb hangszer a nyugati világban. Megszólalása szorosan összenőtt a keresztény szakralitás és általánosságban a pátosz, emelkedettség és fenségesség zenei kifejezésével.

Arra, hogy már ebben az adott értelmezési térben is a zenei gondolatok szinte megszámlálhatatlan kombinációinak közvetítésére képes, először Charles-Marie Widor orgonaszimfóniái döbbentettek rá. Pár évvel később Hortobágyi László Fata-Organája pedig azt mutatta meg, hogy ezt a kifejezőerőt úgy lehet négyzetre emelni, hogy a hangszert elszakítjuk az azt létrehozó nyugati kultúrától, és áthelyezzük egy teljesen idegen, fiktív orientális kultúra zenei hagyományába. És most itt van Anna von Hausswolff, a huszonhat éves svéd építészhallgató lány, aki megint egy korszakos bűvészmutatványt hajt végre. Úgy épít rá nagyon mai, avantgárd, dark popos kompozíciókat a hangszerre, hogy megtartja az orgona örökölt, szakrális allúzióit, de teljesen profán, sötét világot hoz létre vele.

Hausswolff második nagylemeze, a Ceremony, folytatva az első lemez (Singing From the Grave, 2010) által megkezdett gondolatmenetet, a halál közelisége és az élet kérlelhetetlen elmúlása feletti merengés, számvetés, de az istenhez vagy a sorshoz fordulás fogódzkodói nélkül. A csak idézőjelek között jelen lévő szentség hangja olykor a halott természeti képződmények életre keltésének animisztikus fantáziáit (Mountains Crave), olykor pedig a legszemélyesebb szorongást, halálfélelmet közvetíti (Red Sun). Ebben a nagyon is komoly játéktérben semmiféle korlátot nem szabnak a klasszikus popzenei beidegződések. A lemez bizonyos, már-már drone-os zajzenébe hajló részei (No Body) mellett magától értetődően elfér a teljesen rádióbarát sláger, és így hullámzik a regiszterek, műfajok és hangzások között végig a mű, csak simán szomorkás (Liturgy of Light) vagy éppen torokszorító felbukásokkal a végig meglehetősen nyomasztó sodrásból.

A halál örökzöld motívumának gondolati sorvezetőjével párhuzamosan a lemez zenei egységét az orgona mellett egy másik, hasonlóan összetett és sokrétű "hangszer": Hausswolff hangja adja. Néhol mélyen búgó, máshol élesen felsikoltó éneke üdítően mentes mindenféle mesterkéltségtől és póztól. De a leginkább zavarba ejtő benne talán az, hogy ösztönös természetességével is mindvégig intellektuálisnak hat, és meg tud arról győzni, hogy átéli és közben okosan megfigyeli ezt az egész érthetetlen dolgot, a fény és az árnyék váltakozását.

Kning Disk, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.