Lemez

Fénnyel árnyékot

Anna von Hausswolff: Ceremony

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. augusztus 25.

Zene

A templomi orgona a kulturálisan egyik legterheltebb hangszer a nyugati világban. Megszólalása szorosan összenőtt a keresztény szakralitás és általánosságban a pátosz, emelkedettség és fenségesség zenei kifejezésével.

Arra, hogy már ebben az adott értelmezési térben is a zenei gondolatok szinte megszámlálhatatlan kombinációinak közvetítésére képes, először Charles-Marie Widor orgonaszimfóniái döbbentettek rá. Pár évvel később Hortobágyi László Fata-Organája pedig azt mutatta meg, hogy ezt a kifejezőerőt úgy lehet négyzetre emelni, hogy a hangszert elszakítjuk az azt létrehozó nyugati kultúrától, és áthelyezzük egy teljesen idegen, fiktív orientális kultúra zenei hagyományába. És most itt van Anna von Hausswolff, a huszonhat éves svéd építészhallgató lány, aki megint egy korszakos bűvészmutatványt hajt végre. Úgy épít rá nagyon mai, avantgárd, dark popos kompozíciókat a hangszerre, hogy megtartja az orgona örökölt, szakrális allúzióit, de teljesen profán, sötét világot hoz létre vele.

Hausswolff második nagylemeze, a Ceremony, folytatva az első lemez (Singing From the Grave, 2010) által megkezdett gondolatmenetet, a halál közelisége és az élet kérlelhetetlen elmúlása feletti merengés, számvetés, de az istenhez vagy a sorshoz fordulás fogódzkodói nélkül. A csak idézőjelek között jelen lévő szentség hangja olykor a halott természeti képződmények életre keltésének animisztikus fantáziáit (Mountains Crave), olykor pedig a legszemélyesebb szorongást, halálfélelmet közvetíti (Red Sun). Ebben a nagyon is komoly játéktérben semmiféle korlátot nem szabnak a klasszikus popzenei beidegződések. A lemez bizonyos, már-már drone-os zajzenébe hajló részei (No Body) mellett magától értetődően elfér a teljesen rádióbarát sláger, és így hullámzik a regiszterek, műfajok és hangzások között végig a mű, csak simán szomorkás (Liturgy of Light) vagy éppen torokszorító felbukásokkal a végig meglehetősen nyomasztó sodrásból.

A halál örökzöld motívumának gondolati sorvezetőjével párhuzamosan a lemez zenei egységét az orgona mellett egy másik, hasonlóan összetett és sokrétű "hangszer": Hausswolff hangja adja. Néhol mélyen búgó, máshol élesen felsikoltó éneke üdítően mentes mindenféle mesterkéltségtől és póztól. De a leginkább zavarba ejtő benne talán az, hogy ösztönös természetességével is mindvégig intellektuálisnak hat, és meg tud arról győzni, hogy átéli és közben okosan megfigyeli ezt az egész érthetetlen dolgot, a fény és az árnyék váltakozását.

Kning Disk, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.