Lemez

Anthrax: For All Kings

  • Soós Tamás
  • 2016. április 17.

Zene

Ha a Slayer a militáns agresszora, a Megadeth a politizáló paranoidja, a Metallica pedig szimplán a szupersztárja a thrash metal Big Fourjának, akkor az Anthrax a jófej szomszéd srác, aki leginkább hülyülni szeret. Őket a lazaságuk miatt akkor is csípni lehet, ha a Slayer húsdarálójába, Dave Mustaine agymenésébe vagy a Metallica sztárallűrjeibe belefáradt az ember, mert a gyengébb eresztéseik is szórakoztatnak a vállrándítós hozzáállás miatt.

Éppenséggel a For All Kings is egy gyengébb kiadás, méghozzá az utolsó hangig hibátlan Worship Musicé, amelyen sikeresen kombi­nálták a John Bush-éra okosabb, grunge-osabb metálját a visszatérő Joey Belladonna klasszikus énekével. A For All Kings stílusban ugyanazt hozza, mint elődje, csak több rajta a középtempó és a középszer, az Anthrax ugyanis a zenében is közelebb lépett a klasszikus (heavy) metálhoz, és így több dalból is kisöpörte azt a tüskés thrash riffekre és Belladonna Maident, sőt Journeyt idéző dallamaira alapozott kontrasztot, ami a Wor­shipet olyan frissé, izgalmassá és klasszissá tette. De tragédia még úgy sem történt, hogy a For All Kings csak nyomokban tartalmaz thrash metalt, mert a digitális korban könnyű megengedőnek lenni, és a töltelékeket kiszórva összeállítani egy ütős EP-t, például a slágeres vonalat csúcsra vivő Monster at the Endből, a jó értelemben himnikus You Gotta Believe-ből és a minőségi thrashelésekből, amikből szűk fél tucat még így is akad.

Megaforce/Nuclear Blast, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.