Lemez

Anthrax: For All Kings

  • Soós Tamás
  • 2016. április 17.

Zene

Ha a Slayer a militáns agresszora, a Megadeth a politizáló paranoidja, a Metallica pedig szimplán a szupersztárja a thrash metal Big Fourjának, akkor az Anthrax a jófej szomszéd srác, aki leginkább hülyülni szeret. Őket a lazaságuk miatt akkor is csípni lehet, ha a Slayer húsdarálójába, Dave Mustaine agymenésébe vagy a Metallica sztárallűrjeibe belefáradt az ember, mert a gyengébb eresztéseik is szórakoztatnak a vállrándítós hozzáállás miatt.

Éppenséggel a For All Kings is egy gyengébb kiadás, méghozzá az utolsó hangig hibátlan Worship Musicé, amelyen sikeresen kombi­nálták a John Bush-éra okosabb, grunge-osabb metálját a visszatérő Joey Belladonna klasszikus énekével. A For All Kings stílusban ugyanazt hozza, mint elődje, csak több rajta a középtempó és a középszer, az Anthrax ugyanis a zenében is közelebb lépett a klasszikus (heavy) metálhoz, és így több dalból is kisöpörte azt a tüskés thrash riffekre és Belladonna Maident, sőt Journeyt idéző dallamaira alapozott kontrasztot, ami a Wor­shipet olyan frissé, izgalmassá és klasszissá tette. De tragédia még úgy sem történt, hogy a For All Kings csak nyomokban tartalmaz thrash metalt, mert a digitális korban könnyű megengedőnek lenni, és a töltelékeket kiszórva összeállítani egy ütős EP-t, például a slágeres vonalat csúcsra vivő Monster at the Endből, a jó értelemben himnikus You Gotta Believe-ből és a minőségi thrashelésekből, amikből szűk fél tucat még így is akad.

Megaforce/Nuclear Blast, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."