Lemez

Anthrax: For All Kings

  • Soós Tamás
  • 2016. április 17.

Zene

Ha a Slayer a militáns agresszora, a Megadeth a politizáló paranoidja, a Metallica pedig szimplán a szupersztárja a thrash metal Big Fourjának, akkor az Anthrax a jófej szomszéd srác, aki leginkább hülyülni szeret. Őket a lazaságuk miatt akkor is csípni lehet, ha a Slayer húsdarálójába, Dave Mustaine agymenésébe vagy a Metallica sztárallűrjeibe belefáradt az ember, mert a gyengébb eresztéseik is szórakoztatnak a vállrándítós hozzáállás miatt.

Éppenséggel a For All Kings is egy gyengébb kiadás, méghozzá az utolsó hangig hibátlan Worship Musicé, amelyen sikeresen kombi­nálták a John Bush-éra okosabb, grunge-osabb metálját a visszatérő Joey Belladonna klasszikus énekével. A For All Kings stílusban ugyanazt hozza, mint elődje, csak több rajta a középtempó és a középszer, az Anthrax ugyanis a zenében is közelebb lépett a klasszikus (heavy) metálhoz, és így több dalból is kisöpörte azt a tüskés thrash riffekre és Belladonna Maident, sőt Journeyt idéző dallamaira alapozott kontrasztot, ami a Wor­shipet olyan frissé, izgalmassá és klasszissá tette. De tragédia még úgy sem történt, hogy a For All Kings csak nyomokban tartalmaz thrash metalt, mert a digitális korban könnyű megengedőnek lenni, és a töltelékeket kiszórva összeállítani egy ütős EP-t, például a slágeres vonalat csúcsra vivő Monster at the Endből, a jó értelemben himnikus You Gotta Believe-ből és a minőségi thrashelésekből, amikből szűk fél tucat még így is akad.

Megaforce/Nuclear Blast, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.