Arabul ejt (Natacha Atlas: Halim)

  • 1997. május 29.

Zene

Jó párszor fejet hajtott az utóbbi évek során a Narancs a londoni Nation Records előtt, nekik köszönhetjük a Trans-Global Undergroundot, a Fun-Da-Mentalt, az Asian Dub Foundationt és persze Natacha Atlast is, úgyhogy a főhajtás ezennel folytatódik. A mi Natachánk nem két éve bújt ki a tojásból - brit és belga klubok szerencsés látogatói már azelőtt élvezhették arab énekét és hastáncát, hogy Jah Wobble 1991-ben közös lemezt készített vele (Rising Above Badlam), aztán beépült a TGU-ba -, de igazán akkor libbent a fénybe, amikor 1995-ben, hathatós TGU-részvétellel megjelent első önálló albuma, a Diaspora. Lenyűgöző darab, ha a 90-es éveket reprezentáló zenéket kéne megneveznem, ez nem hiányozhatna közülük, maga az ezredvég, ahogy a Közel-Kelet hangja és a Jamaica felől dobbanó dub randevúzik a földalatti brit táncparketten. Mindenütt otthon, mindenütt idegenben.

Jó párszor fejet hajtott az utóbbi évek során a Narancs a londoni Nation Records előtt, nekik köszönhetjük a Trans-Global Undergroundot, a Fun-Da-Mentalt, az Asian Dub Foundationt és persze Natacha Atlast is, úgyhogy a főhajtás ezennel folytatódik. A mi Natachánk nem két éve bújt ki a tojásból - brit és belga klubok szerencsés látogatói már azelőtt élvezhették arab énekét és hastáncát, hogy Jah Wobble 1991-ben közös lemezt készített vele (Rising Above Badlam), aztán beépült a TGU-ba -, de igazán akkor libbent a fénybe, amikor 1995-ben, hathatós TGU-részvétellel megjelent első önálló albuma, a Diaspora. Lenyűgöző darab, ha a 90-es éveket reprezentáló zenéket kéne megneveznem, ez nem hiányozhatna közülük, maga az ezredvég, ahogy a Közel-Kelet hangja és a Jamaica felől dobbanó dub randevúzik a földalatti brit táncparketten. Mindenütt otthon, mindenütt idegenben.

Az új lemez más. Mások az arányai, másfelé néz. Olyasféle modern arab rockzenéből indít, amitől egy kiképzett iszlám fundamentalista harcos agya elborul, és jobb esetben csak az énekest támad kedve kinyírni, rosszabb esetben egy egész ártatlan falu féltheti a torkát, aztán szép fokozatosan tradicionális vidékre ér, klasszicizálódik, hogy képzeletbeli vérgőzös emberünk elszégyellje magát, már ha van neki lelkiismerete. Kairóba érkezünk, ahol a felvételek egy része készült, s a zene megmagyarázza a lemez címét, Halim: Abd el-Halim Hafez (1927-1977) a klasszikus arab popdal félarab-félzsidó származású félistene volt évtizedeken át Egyiptomban, előtte tiszteleg a hasonló ősöknek örvendő Natacha éneke. Minél többször hallgatod, annál többször térnél vissza hozzá. Különösen magnetikus a Jaz Coleman produceri közreműködésével készült egyik szám simogató vonósok mögül kitörő ritmusa (a Killing Joke-vadembernek egyébként volt már egy arab zenei kirándulása az Art Of Noise-os Anne Dudleyval: Songs From The Victorious City), de kapunk egy könnyes arab tangót is, csak hogy teljes legyen a diaszpóraérzés.

Sz. T.

Nation Records/Beggars Banquet/HMK

(Trans-Global Underground és Natacha Atlas A Zene Ünnepén, június 21., Margitsziget, Tilos az Á-színpad)

Figyelmébe ajánljuk