Ha élnek a földön angyalok, miért ne készülhetnének angyalos filmek? Wim Wenderstől Jeles Andráson át Roger Moore-ig sok minden beugrik, ám angyalos vígjátékok eddig nem nagyon készültek. Nem lesz ez így jó, gondolták Hollywoodban, és előálltak az új recepttel, ami a családi mozi, a road movie és John Travolta Pulp Fiction-ös manírjainak elegye, plusz szárnyak. A produkciót elnevezték Michaelnak, leforgatták, és a kasszához fáradtak, ami leginkább annak köszönhető, hogy a filmhez előszedték majdnem az összes ócska klisét a mézeskalácsraktárból. Nora Ephron rendező biztosra ment, a hátrányos helyzetű fekete kisfiút leszámítva mindent belerakott, hogy világgá kürtölje: all you need is love. Van benne kiskutya, lecsúszott újságíró, szerelem és csoda, mosoly és könnyek, a szokásos hazugságok. Az ilyesmi megtekintése legfeljebb karácsony tájékán indokolt, kizárólag videón, amikor a tékás is meghatódik, és nem a Láncfűrészes gyilkosságok négyet vagy a Minden lében két anált ajánlja.
Ez a film mégis bosszantóbb, mint a többi marcipántekercs, ugyanis szinte hallani lehet, ahogy a rendező a címszereplő John Travoltát a következőképpen instruálja: "Figyelj, Johnny, bazmeg, csináld úgy, mint a Tarantinónál, a többiek majd hozzák a nyálat." És persze Travolta úgy csinál, hozza a formáját, már-már rutinosan. Ahogy például cigizve, tökvakarászva (és angyalszárnyakkal) megjelenik, azt tényleg senki más nem tudná eljátszani, mégis, ez az egész már valamiféle lecsúszás előszele. Ez pedig roppant szomorú dolog.
- legát -
Michael; színes, feliratos, amerikai, 1996, 106 perc; rendezte: Nora Ephron; fényképezte: John Lindley; zene: Randy Newman; szereplők: John Travolta, Andie MacDowell, William Hurt; az InterCom filmje
