Fesztivál

Átmozgató koncertek

Kaposfest

Zene

Tizenegy év alatt sok minden megváltozott a Kaposfesten, de a lényeg persze mindmáig ugyanaz maradt: csodálatos zenészek játszanak, a hálás közönséggel közösséget alkotva.

Akkor is, ha a nézőtéren maszkot kell viselni, s a pódiumon muzsikáló Várdai István gyakori szabadkézi arc- és orrtörölgetése most ébreszt némi csendes aggodalmat. Az idei fesztivál második napjának délelőtti koncertjén ennél nagyobb nyugtalanság nem is akadt – csak amit még Mendelssohn szerzett nekünk. Őt ugyanis rendszerint manapság is a zenetörténet 1/b osztályú jelesének szokás vélni, jóllehet időről időre azért megsejtjük buta tévedésünket. Mint ezen a koncerten, ahol Várdai és a szemérmesen nagyszerű Fejérvári Zoltán kikezdhetetlen remekmű gyanánt szólaltatta meg a bachi allúziókat ébresztő D-dúr cselló-zongora szonátát. Nagy zene ez, s megtévesztően biedermeier külzete dacára szintúgy az a Dalok szöveg nélkül sorozata is, amelyből a fehér edzőcipős zongorista, Julien Quentin játszott el néhány darabot: a program közepén elhelyezett meglepetésszámot póztalanul, de annál meggyőzőbben elő­vezetve. S végül a délelőtt zárásaképp Mendelssohn másik hegedűversenye, vagyis a híres e-mollt több mint két évtizeddel megelőző d-moll concerto hangzott el: Baráti Kristóf és a nevével a Balatont megidéző, fiatalokból összeállt Camerata Pelsonore előadásában. A ritkán hallott mű a bájosság szintjén mozog, és különösen megejtő, ahogy a kiskamasz szerző fantáziája a záró Allegróban egy szinte Rózsavölgyi Márk-léptékű témácskával eljátszadozik. Baráti Kristóf technikája és derűje számára nem jelentett érdemi kihívást a szóló, az együttes pedig lelkesen loholt a nyomában.

Délután hatkor azután kétállomásos túrakoncert várt a közönségre, újra csak egy, a fejünkben átmozgatandó komponista művével. A Szivárvány Kultúrpalotában ugyanis Gabriel Fauré dalciklusa, a Verlaine verseire szerzett La Bonne Chanson szólalt meg, méghozzá Baráth Emőke hangján, a fesztivál pompás kamaramuzsikusainak kíséretében. Merthogy Fauré szintén alábecsült szerző: őt a kismesterek polcáról illene magasabbra helyeznünk, amint meghalljuk egyszerre finoman átesztétizált és mégis olyannyira intenzív érzelmi töltetű dalait. Igaz, a francia dalkultúrát egészében is szoknunk és tanulnunk kell még, ám Baráth nyílt pódiumszemélyisége és hibátlan stílusérzéke Kaposvárott így is új és lelkes híveket szerzett Fauré számára.

A program második felét ne­gyed­órányi sétát követően a helyi református templomban élvezhettük: Dvořák népszerű E-dúr szerenádját hallottuk, ismét Baráti Kristóf és a Pelsonora közös előadásában. Itt maga Baráti adott példát az üdvös rugalmasságra, hiszen beállt másodhegedűsnek a kamarazenekar koncertmestere, Roman Mikola mellé – és ez mindenkire felvillanyozóan hatott. A közönség a nagyvonalú gesztust értékelte, az együttes az ösztönző lehetőséget, míg Baráti megszabadulhatott előadói szolipszizmusának látszatától, amely néha bizony kimondva-kimondatlanul falat von a nagy hegedűs és lenyűgözöttjei közé.

Kaposvár, augusztus 18.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.