Lemez

Puskapor

James Dean Bradfield: Even in Exile

Zene

A Manic Street Preachers kisebb pihenőt tart mostanában, a köztes időt James Dean Bradfield énekes-gitáros használta ki elsőként, de hamarosan Nicky Wire basszusgitáros-szövegírótól is várható új szólóalbum. Ebben az az érdekes, hogy szűk másfél évtizede is egyszerre adtak ki egy-egy lemezt, majd közösen megfogadták, hogy ilyet nem tesznek többé…

Bradfield akkori szólólemeze, a The Great Western személyes dalokat tartalmazott, míg a mostani Even in Exile a néhai chilei énekes-dalszerzőnek, Victor Jarának állít emléket. Jara protest dalnok és politikai aktivista volt, akit 1973-ban, mindössze negyvenéves korában megkínoztak és meggyilkoltak a puccsal hatalomra jutott Pinochet emberei. Azóta emléket állított neki a Clash, a Simple Minds, a Calexico, a U2, és most a Manics frontemberén a sor: Bradfield már tiné­dzser­ként érdeklődött Jara munkássága iránt, az utóbbi években pedig teljesen elmerült az életművében. A dalszövegekben azonban sohasem jeleskedett, ezért Nicky Wire bátyjához, Patrick Joneshoz fordult segítségért (a „Wire” ne tévesszen meg senkit, az csak művésznév), és végül az ő verseit zenésítette meg.

A komponálás során olyan előadók hatottak rá, mint a Rush, David Sylvian, Nico, a Man nevű obskúrus walesi zenekar, valamint a Meddle című Pink Floyd-lemez, és bizonyos pillanatokban valóban érezhető némi proghatás a dalokban. Viszonylag sok a zongora, de elsősorban a gitár dominál, és megkapjuk a Bradfieldtől mindig is elvárható érzelmességet, dallamosságot és világmegváltó refréneket. A 11 számból három instrumentális, de azok is ugyanolyan izgalmasak, mint az éneklős darabok. Nehéz is kiemelni dalokat, de azért a nyitó Recuerda refrénje, a There’ll Come a War higgadt fenyegetettsége, a Seeking the Room with the Three Windows progrockja, a Thirty Thousand Milk Bottles zongorafutama, a From the Hands of Violeta igencsak George Harrison-os gitártémája és a Jara özvegyének ajánlott Without Knowing the End mindenképp ott van a csúcspontok között.

Az Even in Exile tisztességgel állít emléket Jarának, és nagyságrendekkel jobb, mint a legutóbbi Manics-album, a Resistance Is Futile. Azt meg csak reméljük, hogy Bradfield nem lőtte el az összes puskaporát a 2021-re ígért következő zenekari lemez előtt.

Delware Ltd., 2020

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.