Lemez

Augustin Hadelich: Paganini-caprice-ok

  • - csk -
  • 2018. május 12.

Zene

Az itáliai hegedűvirtuóz, Niccolò Paganini (1782–1840) forradalmasította a hegedűjátékot, de jelentősége nem csak ebben rejlik: a 19. század egyik legjelentősebb hangszeres művészeként meghatározó befolyást gyakorolt a romantikus korszak gondolkodásmódjára. Korábban senki nem játszott hegedűn olyan boszorkányos bravúrral, mint ő: ki is alakult körülötte – nemcsak a zenei jelenség, hanem a személy körül is – egy olyan kultusz, amely misztifikálni igyekezett a valóságot. Ennek része gyanánt igazi vadromantikus mítoszként elterjedt, hogy „az ördög hegedűse”, olyan művész, aki, mint Faust, „eladta a lelkét” a sötét hatalmaknak. Ez persze nem volt igaz, de tetszetős legendaként beleillett a regényes összképbe arról a művészről, aki játékában és műveiben a példátlan technikai igényeket egyesítette a rendkívüli szenvedéllyel, többek közt olyan kortársait inspirálva ezzel, mint Liszt Ferenc.

Most a 34 éves Augustin Hade­lich Stradivariján hangzik fel a szólóhegedűre írt 24 caprice – a hegedűversenyek mellett Paganini egyik fő műve. A német-olasz virtuóz maga is egy különleges és drámai történet hőse: tizenöt évesen családjuk farmján, egy tűzvészben olyan súlyosan megégett, hogy nemcsak az vált kérdésessé, játszhat-e később, de az is, életben marad-e. Több mint egyévi lábadozás és mint­egy húsz műtét után folytathatta tanulmányait, amelyeket végül a New York-i Juilliard Schoolon fejezett be. Fölényes technikai biztonságú, szuggesztív és hallatlanul karaktergazdag előadásában a caprice-ok minden szépsége feltárul.

Warner Classics, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.