Az itáliai hegedűvirtuóz, Niccolò Paganini (1782–1840) forradalmasította a hegedűjátékot, de jelentősége nem csak ebben rejlik: a 19. század egyik legjelentősebb hangszeres művészeként meghatározó befolyást gyakorolt a romantikus korszak gondolkodásmódjára. Korábban senki nem játszott hegedűn olyan boszorkányos bravúrral, mint ő: ki is alakult körülötte – nemcsak a zenei jelenség, hanem a személy körül is – egy olyan kultusz, amely misztifikálni igyekezett a valóságot. Ennek része gyanánt igazi vadromantikus mítoszként elterjedt, hogy „az ördög hegedűse”, olyan művész, aki, mint Faust, „eladta a lelkét” a sötét hatalmaknak. Ez persze nem volt igaz, de tetszetős legendaként beleillett a regényes összképbe arról a művészről, aki játékában és műveiben a példátlan technikai igényeket egyesítette a rendkívüli szenvedéllyel, többek közt olyan kortársait inspirálva ezzel, mint Liszt Ferenc.
Most a 34 éves Augustin Hadelich Stradivariján hangzik fel a szólóhegedűre írt 24 caprice – a hegedűversenyek mellett Paganini egyik fő műve. A német-olasz virtuóz maga is egy különleges és drámai történet hőse: tizenöt évesen családjuk farmján, egy tűzvészben olyan súlyosan megégett, hogy nemcsak az vált kérdésessé, játszhat-e később, de az is, életben marad-e. Több mint egyévi lábadozás és mintegy húsz műtét után folytathatta tanulmányait, amelyeket végül a New York-i Juilliard Schoolon fejezett be. Fölényes technikai biztonságú, szuggesztív és hallatlanul karaktergazdag előadásában a caprice-ok minden szépsége feltárul.
Warner Classics, 2018
