Koncert

Austra

  • - minek -
  • 2014. október 18.

Zene

A lett származású, kanadai Katie Stelmanis és zenekara kedves színfolt a női vokált és túláradó személyességet előtérbe állító zenekarok mezőnyében – így voltaképpen csupán az volt a kérdés, hogyan működik a színpadon a feszes, lüktető ritmusok, fülbemászóan melankolikus melódiák és Stelmanis ambiciózus és markáns énekhangjának szintézise.

Az első kellemes meglepetés az énekesnő bájos közvetlensége, amit az amúgy érzelemgazdag dalait is átható, néha már-már jeges hűvösség miatt szinte nem is gondolna az ember. Hercig kis piros kalapjában, hol az első sorban táncolva, hol a billentyűkre koncentrálva az első pillanattól kezdve leköti a figyelmet. A hang, amit oly sokan szerettek volna hallatni, egy-két becsúszó hibát leszámítva profin hozza a regisztereket, és a lehetőségekhez képest zenekari hangzásban is nyújtják a szükséges színvonalat. Sorra halljuk az eddigi két Austra-album dalait, s így élőben még nyilvánvalóbb: valamennyiben ott rejlik a könnyen kibontható slágerpotenciál. Okos, poétikus tánczenévé varázsolhatók, csak értőn kell hozzájuk nyúlni: pont úgy, ahogy e négy zenész teszi. Nehéz nem észrevenni, hogy Maya Postepski, a dobos milyen higgadtan és precízen hozza a feszes, négynegyedes ritmust, Katie pedig az emblematikus Home után kalaplevéve, szőkén és sugárzóan ugrál a színpadon. Egy boldog diszkókirálynő – manírok nélkül, szinte kicsattanó jókedvvel, néha majdnem eufóriában. A koncert forró pontjai nem meglepő módon a Lose It és a Beat And The Pulse – lefegyverző és egyben szinte megható előadásmódban.

A Hurt Me Now-val köszönnek el, majd a ráadásban egy kis perkusszív szösszenet (az új szám, a Hulluu) után az életmű egyik kulcsdala, a Spellwork búcsúztatja az estét. Eddigi karrierje csúcsán és ereje teljében lévő, fiatal zenekart láthattunk, és ezért tényleg köszönet illeti a koncert szervezőit (például a születésnapját ülő Recorder magazint).

Dürer Kert, szeptember 11.

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.