Bruce Springsteen reneszánsza, mely a 9/11 inspirálta The Rising albummal kezdődött, most már egy évtizede tart, és nemcsak a minőségben, hanem a mennyiségben is megmutatkozik - a Wrecking Ball ugyanis tíz év alatt már a hatodik lemeze a mindenki által csak Főnökként ismert főállású legendának, és akkor a Promise című, még a hetvenes években rögzített, de csak tavalyelőtt kiadott monumentális kiadványt nem is említettük. Ilyen életkornál (62 év) és ekkora diszkográfiánál óhatatlanul jön az összehasonlítás a korábbi lemezekkel, és most, az új album esetében nem is kell nagyon messzire menni, ugyanis jó pár dal a 2006-os feldolgozáslemez, a We Shall Overcome dalainak kelta hangulatát hozza vissza; a másik egyértelmű párhuzam pedig a Born In The U.S.A., hiszen a Wrecking Ball is választási évben született, és itt is vannak könnyen félreérthető szövegek. Ilyen például rögtön a nyitó We Take Care Of Our Own, ami zongoratémájában is kicsit visszautal a Born... címadójára, és már itt felbukkan egy később gyakran visszatérő motívum - ez az album ugyanis nem más, mint hadüzenet a világot válságba döntő Wall Street-i bankároknak. Az Easy Moneyban egy nincstelen hillbilly úgy dönt, hogy bemegy a városba egy kis könnyű pénzért, és valószínűleg szintén ő az, aki az ezt követő Shackled And Drawnban megbilincselve ébred. A Jack Of All Tradesben "a bankárok egyre kövérebbek, a munkások egyre soványabbak", a 84-es album My Hometownjára visszautaló Death To My Hometownban pedig még lövések is eldördülnek. A legszomorúbb dal viszont a címadó felvétel, melyet Springsteen a lebontásra váró New Jersey-i Giants stadion szemszögéből énekel, ahol természetesen ő volt az utolsó fellépő.
Szerencsére azért van itt szerelmes szám (You've Got It), a Johnny Cash-féle Ring Of Fire-t megidéző tábortüzes protesztdal (We Are Alive), a Clarence Clemons utolsó szaxofonszólóját tartalmazó, eredetileg még a Rising sessionök idején felvett gospel (Land Of Hope And Dreams) és csak enyhén közhelyes ballada is (This Depression), melynek felvétele során valószínűleg azt mondta a Főnök Tom Morellónak, hogy "most hagyd otthon a hülye effektjeidet"). Ami meg a legmeglepőbb ezen az albumon, az a hangszerelés: Ron Aniello producernek köszönhetően a Wrecking Ball Springsteen eddigi talán legeklektikusabb albuma, a szokásosnál sokkal több hangszerrel, hatalmas kórusokkal, helyenként dobgéppel, hangmintákkal, és a sok kritikus által leszólt, pedig egyáltalán nem kellemetlen Rocky Groundban még egy női rapbetét is elhangzik. Ettől persze a Főnök még Főnök marad, és nem nagyon tér le a megszokott útról, de talán épp ezért van az embernek olyan érzése, hogy nem egy multimilliomos rockzenésszel van dolga, hanem egy olyan csávóval, aki a lepattant autóműhelyben előmászik a kocsi alól (mint az I'm On Fire klipjében), felkap egy gitárt, és nekiáll dühösen ordibálni. Annál nagyobb dicséretet meg nem nagyon kaphat, mint amit Barack Obama mondott neki: "Lehet, hogy én vagyok az elnök, de a Főnök te vagy."
Columbia/Sony, 2012
