Az áruló csókja (DVD)

  • - tévésmaci -
  • 2008. június 26.

Zene

"Jól eltátottam a számat, amikor megnéztem: mit keres ez a rengeteg szereplő abban a filmben, amit Emma Thompson és én forgattunk?!"
"Jól eltátottam a számat, amikor megnéztem: mit keres ez a rengeteg szereplõ abban a filmben, amit Emma Thompson és én forgattunk?!" - mondotta tavaly télen lapunknak Alan Rickman. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy másik film, az Igazából szerelem kapcsán - egy idõben õk alkották a vásznak ügyeletes "vonzón érdekes arcú" párosát. Ahogy az érzékeny és olykor gondolkodni is hajlandó embereket képzelik a lámpafénybenÉ Nos, megnéztük volna a képét e mû után is. Az 1998-as Judas Kiss tipikusan Ponyvaregény utáni mozi: kötelezõ, hogy minden mellékszereplõ élete kész regény legyen, s ez minimum az arcára legyen írva, de jobb, ha el is meséli, nyilván tárcserélés közben. A neves angol vendégmûvészek maguk is mellékszerepekben hoznak problémás hátterû, ám szeretetre méltó bûnüldözõket. A bûn pedig emberrablási megalapozottságú emberölés, úgyszólván véletlenül arra járó áldozattal (férjét, a szenátort felszarvazni érkezõ asszonyka). Pszichopata elkövetõk, a végén elmaradhatatlan csavar - szám szerint tizenkettõ ebbõl egy tucat.

Sebastian Gutierrez (aki késõbb a Gothika forgatókönyvírójaként vagy a Rajzás író-rendezõjeként hallatott magáról) igyekvõ, ám visszafogottan átgondolt, alig is felkavaró, ma már (de nyilván a maga idejében is) bántóan uncsi, olyan "tarantinós" thrillert rendezett - ha mégis kikölcsönzöd, a végéig nem tudod eldönteni, hogy a film+-on láttad-e már, vagy a film+2-n. Vagy egyáltalán láttad-e, mindenesetre minden mozdulata ismerõs.

És persze a híres mûvészek is alibiznek csak, de õket aközben is jó nézni.

A Forum Home Entertainment bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.