Sok minden más mellett azt is megkérdeztük Halász Judittól, hogy a Kádár-kori kultúrpolitika mennyire szólt bele az életébe:
| ||
Halász Judit: Utólag megtudtam egy-két apróságot, de személyesen nem éreztem, hogy beleszólt volna. A Pisti… próbáinak idején esténként ugyan összeült Örkény és Várkonyi, és változtattak egy-egy mondaton vagy jeleneten, de nagy dolgokra nem emlékszem. Azok érezhették ezt, akiknek nem engedték, hogy megcsinálják a filmjüket vagy bemutassák a darabjukat. De ezek is színpadra, moziba kerülhettek néhány év múlva, mint például A tanú vagy a Pisti a vérzivatarban. Egyetlen darab volt, amit a próbaperiódus közepén állítottak le. A kör négyszögesítése egy népszerű szovjet író, egyébként a rendszer kegyeltje, Katajev darabja volt, ez a műve azonban indexes volt a Szovjetunióban. Előtte nem fordult elő, hogy szovjet kultuszminiszter Budapestre látogatott volna, de ő, Furceva asszony pont akkor jött, amikor a bemutatót tartottuk volna. Jópofa, szellemes vígjáték volt, de Várkonyi leállította a próbát. Két év múlva került vissza újra a próbatáblára, változatlan szereposztásban és rendezővel. Sokáig nagy sikerrel játszottuk.
MN: Gondolom, akkor ön sem szólt bele a politikába.
HJ: Azt sem tudtam, ki a miniszterelnök. Tudtam, hogy van a Kádár, meg hogy 56 és az oroszok kimenetele tabu, de ezenkívül nem foglalkoztunk a politikával. Mindenkiben kialakult az öncenzúra intézménye. A 90-es években fantasztikusnak tartottuk, hogy megélhettük a rendszerváltást, eljött a szabadság ideje, és felszabadulhattak a bennünk rejlő liberális értékek, és elkezdtünk a politika iránt érdeklődni, de hamar megbántuk.
